8 hagyma a csuklás és a régen látott homokozó

Néha borzasztó naiv kicsi lány tudok lenni, de tényleg! Pedig megtanulhatnám már a leckét... azaz, sohasem teszünk fel a férjnek, 17 óra után vacsorára vonatkozó kérdést.  Adjunk neki, amit gondolunk, azzal is tökéletesen boldog lesz. Ez kellene legyen minden feleség első számú, azaz irányadó elvének. De nem, én nem tartom magam semmilyen elvhez, így volt arcom megkérdezni Őkelmét, hogy együnk valami hideget vacsira, vagy csináljak hagymás rostélyost? Szerintetek, mit válaszolt??? Naná, hogy nem kell neki a hideg vacsora, húst akar töménytelen mennyiségű hagymával. Jó, úgyis régen sírtunk. Mondjuk azért azt még hozzá kell tennem a történelmi hűség kedvéért, hogy valószínűleg futva jött haza az Ember és ő pucolta meg a hagymákat.

Szám szerint nyolcat. Még egyszer: 8 azaz nyolc darab hagyma, de nem ám olyan körmöm hegye, kicsi hagymácskák, hanem rendes normál svájci parasztok. És mindezt úgy, hogy pontosan tudjuk: Loli nem fog enni belőle, én csak korlátozottan, tehát marad két elkövető. Megsütöttem a húst, közben 3 adagban sikerült kisütni a hagymakarikákat. És a vacsora tálalva. A bejósolt menetrend szerint Loli evett 3 szem sült krumplit, Apa egy darab húst, felismerhetetlenségig terítve hagymával, Noémi pedig csak hagymát és pár szem krumplit - mondjuk nem kap tőle szénhidrát mérgezést - és én nagyobb darab húst kevesebb krumpli és hagyma társaságában. A kérdés: maradt a hagymából másnapra??? Naná, hogy nem! Ezek ketten hihetetlenek.

Miután jól megtömtük a bendőnket, hamar ágyba bújtunk. Péter is elég naiv sokszor. Pl most is megkérdezte, hogy Alma alszik-e már? Hát hogy alhatna, mikor még nem csuklott?! Mivel mi úgy kelünk és úgy fekszünk, hogy csuklik. Van aki pasziánszozik, ismerek olyat, aki nyújtózkodik, speciel Ő csuklik, de olyan masszív 10 perceket. És ezt minden este és reggel végig kell várni, mert ha menet közben belekezdek valami másba, csak megduplázom a menetidőt. Na ja, csak emlegetni kell és rögtön rájön a csuklás :)

Valami furcsa időcsapda miatt, itt tavaszodik. Csicseregnek a madarak, süt a nap ezerrel és egész kellemes az ember közérzete. Kihasználandó a szívmelengető alkalmat, ebéd után levonultunk a játszótérre. Egészen a csizma felhúzásáig Loli másról sem beszélt, csak hogy vigyük ki a krétákat, mert rajzolni fog. Persze az ajtón kívülre kerülve már mindent akart, csak ezt nem. Cserébe angyali mosollyal üdvözölte a homokozókészletet. Tekintve, hogy szívközépig melegített a napsütés, azt mondtam: hozzad csak, majd max jégcsákánnyal előbb feltöröm neked a homokot (valójában sóder), Noémi pedig gyors lendülettel felpattant a bringájára. Ment két kört, majd rájött, hogy mi miben sántikálunk és ráébredt, hogy ő is legalább 3 hónapja nem homokozott. Így ketten nekiláttak ezerrel a sóder túrásnak. Fél órán keresztül semmit sem kellett csinálnom, annyira elöntötte őket a boldogság, hogy lapátolhatnak, meg túrhatják a földet. Szerencsére nem volt kemény, mert már napok óta enyhe az idő. Cserébe vizes volt, ami a formázáshoz kiváló. Noémi kb egy óra múlva elindult virágot szedni - és ami még ennél is meglepőbb, talált is. Odahozta hozzám, majd suttogva közölte: Tegyük ezt el, mert ez lesz a menyasszonyi csokrom, ha majd a Dani feleségül vesz, és majd ezt fogom hátradobni, hogy elkapják, akiknek még nincs férjük. Én nagyon óvatosan visszasuttogtam, hogy nem lesz-e mégis kicsit gond, ha addig ez tönkremegy, mert a jelenleg érvényben levő európai törvények - és az én elgondolásom szerint is - még legalább 14 évet kéne várni eme felemelő pillanatra. De szerinte nem baj, tegyük csak ezeket vízbe. Na betettük, most itt várják sorsukat az étkező asztalon. Ha valaki szeretne mihamarabb férjet találni, kérem egy héten belül jelentkezzen, addig tutira kibírják, Noémi pedig biztosan eldobja bárki felé, ha szépen megkérjük.........vagy ha kap egy kis hagymát.