Végre....

....... erőt tudtam venni magamon és leültem ide, hozzátok.  Nem azért nem ültem én ám eddig ide le, mert egy mérföldes nagy lusta röfi vagyok, hanem mert egy bányaló, akinek állítják, hogy már majdnem kiért a bányából, és a napsugár várja odakinnt, csak a fene se hiszi el. Hogy mivel van tele a csille? 

Hát hétfő reggel mindenki elindul: Noémi isibe, Lola isibe, Kingi spielgruppéba, Apa dolgozni, és Anya is isibe, mert volt olyan ökör, hogy elvállalta, hogy a két épület között az októberi szünetig kísérgeti a gyerekeket oda- vissza, hogy biztosan ne tévedjenek el, és hogy még esetleg az óráikra is odaérjenek. Tehát reggel 8kor, mindenki balra el. Én magam már 9-re újra otthon vagyok, hogy aztán gyorsan feldobhassam az ebédet főni. Ha nem dobálózom nagyon durván, akkor 10-kor már megint az iskolánál várok, és most az ellenkező irányú forgalmat támogatom. Hazaérek félóra múlva. Az ebéd, talán ekkor még pont pattog, így azt gyorsan elrendezem. 11:40-re lesétálok Kingiért (szigorúan egy köcsög kakaó társaságában) a vonatmegállónál lévő spielgruppéhoz, majd együtt legyőzzük visszafelé is a nem kevés szintkülönbséget. Kötelezően útba kell ejtenünk a lovacskákat (fa hintalovak), mert máskülönben nem hazajövet a hazajövet. Délre pont hazérünk, mielőtt a 3 fős siserehad is betoppanna, ugyanis hétfőnként Sári is nálunk ebédel. Szóval megesszük a jó kis pattogós ebédet, majd kis játék után Noémi és Sári az isibe vissza, Kingit pedig Lolival 3-ra visszük magyaroviba. Fél négyre hazaér Noémi, ekkor uzsonnázás, majd harminchatszor rászólók, hogy írja már a leckét, de persze valamit színez, vagy vág, vagy ragaszt. Nagy nehezen mégis elkészül a lecke, de csak ha minden szúró, vágó, ragasztó eszközt elkobzok. 5-re viszem Noémit tornázni, majd 6-ra megyünk a Kingiért, onnan fél hétre a Noémiért. Apa haza, együtt  vacsora, kis káosz a lakásban, majd lefekvés.

A kedd reggel kicsit lazább, mert 8-kor minden ugyan így zajlik, csak én itthon maradok és online tornázok egy órát, igaz, hogy Noéminek a másik iskoláépületbe kell menni, de ügyes nagylány rollerrel jár. Fél tízre Langnauba megyek, mert kezdődik a délelőtti magyarovi, és eddig még mindig kellettem valakinek pár percre. Közben az ebéd eszembe se jut, hiszen tegnap eleget dobálóztam vele. 11:40-re megint (szigorúan egy köcsök kakaó társaságában) megyek a Kingiért, és hazafelé útba ejtjük a lovakat és éppen hazaérünk a nagyok előtt. Megebédelünk, csak négyesben, majd kis játék után a nagyok visszamennek az isibe. Kingivel megpróbálunk úrrá lenni a káoszon, de sokszor Kingi egyszerűen csak elalszik. Én meg már volt, hogy ilyenkor varrtam :) Merthogy már egy ideje varrogatok, legutóbb egy szakadt nadrágból rövidnadrágot, most épp eszetlen gumis nadrágból, normális gumis nadrágot, szakad ruhából, selyemszalagozott ruhát, és anyagból játszóruhát. A csajszik fél négyre hazaérnek, uzsiznak, majd leckeírás. És logopédia. Nem nagyon tetszik nekik, de fontos, úgyhogy nincs választásuk. A változatosság kedvéért ma Lolit viszem tornázni, majd 7-re megyek érte. Nagyjából ekkortájt szokott Apa hazérni, vacsi, kis mese, lefekvés.

A szerda tök nyugis nap. Kingi nem megy spielgruppéba, Loli, Noémi ugyanoda mennek. Apa dolgozik. Délre hazajönnek a tesók, egykor elindulunk és Kingit leadjuk a Sáriéknál, cserébe Sárit elviszem az enyémekkel magyariskolába. Onnan hozzánk jönnek azok az anyukák, akik messziről jönnek, és nincs hová menniük. Itt játszunk, beszélgetünk, majd 3-ra megyünk értük. Ekkor átviszem Ágit (tanerőnk) a magyaroviba, ott leadok az iskolából hozott gyerekek közül kettőt. A nagyokkal most beszéltük meg, hogy ezután könyvtárba fogunk majd járni, mert "itthon nincs egy normális könyvünk se". Aztán leckeírás, majd hatra megyünk a Kingiért, jön Apa haza, és csináljuk a szokásos cirkuszt. Nem is vészes, ugye? Ja persze, gondolom főzni meg mosni ilyenkor kell.

Csütörtök reggel a csajok balra el, Kingi marad és Apa is, mert én már megint tornázom, és míg ezt teszem, Apa előkészíti a Kingit magyarovira. 9:11-kor el kell indulnunk, különben elkésünk. Ha Őnagyságát leadtam, rohanok vissza, mert 10-kor megint kísérek egy csapat iskolást a két épület között. Ha hazaértem és pont nincs kaja, akkor gyorsan nekiállok összedobni valamit, ha még nem reggeliztem, akkor eszek is valamit. Kingiért fél tizenkettőre kell mennem. Kakaót nem viszek. Ebéd után a Noéminek vissza kell menni, csak Lolit nyaggatom, hogy van-e lecke. Ha Noémi is hazaért, akkor meg őt. Ha mindennel kész, akkor diktálok neki pár mondatot, mert a gyatra német helyesírásán javítanunk kell. Este Apa haza, majd a szokásos.

Pénteken minden lány megy, ahová a sorsa rendelte. És igaz, hogy a két épület között is cikáznak, de most a tanári kar kíséri őket. Micsoda könnyebbség! Októbertől ekkor lesz majd németórám, de most még laza vagyok, nincs extra programom. Csak a szokásos, ágyak megigazítása, szellőztetés, földön tartózkodó ruhaneműk szennyeskosárba deportálálsa, és ismételt felszólítása, hogyaszondja: ha én még egy ruhadarabot a földön találok, esküszöm a kukába dobom!! De aztán persze sose teszem. Nagy elhatározásaom alapján a péntek a SÜTI-nap, vagyis ekkor tartalmasabb levest főzök, és délután sütit sütök. Ezért volt már majomkenyérfa Limara receptjei közül, és egy svájci mandulás golyó a Loli kedvéért  ( itt voltak Ádámék, és akkor nekik csináltunk, de az hamar elfogyott. Na igen, erről is kéne majd írni....mármint, hogy itt voltak). Délután Lolinak kell visszamenni az isibe, így ha hazajött és szép az idő, elugrunk valakihez zavarkodni, vagy játszóterezni.

A szombatok eddig még mindig a fúrás-faragás jegyében teltek, mégsem fogynak a falra rögzítendő dolgok. Én nem is értem, szerintem titokban, az éj leple alatt szaporodnak.

Nagy hír, hogy ma voltak itt a gránitosok, és végre lecserélték az őrülten toldott-foldott munkalapot. Ehhez speciel atomjaira szét kellett szedni a konyhát, és most itt ülök a romok között, de azt mondták, holnapig had kössön, ne piszkáljuk. Ám legyen. Rajtam kívül úgyse fog más főzni, meg elpakolni, szóval elviselem.

Nagy tervünk, hogy vasárnaponként kirándulgatunk majd............. hát meglátjuk. Előbb fogyjon a fúrnivaló :)

Szóval itt jártak Attiláék. Vagy Anitáék, vagyis az Ádámék, azaz a Liliék. Ugye, mert kit kérdezel. Ha Lolit, akkor a Liliék, mert olyan jól összemelegedett a Lilivel, rengeteget játszottak együtt a játszószobában. Ha Noémit, akkor Ádámék, mert ő meg Ádival bandázott. Ha Kingi és Pétert, akkor Attiláék, mert Attila összerakta Kingi legó Mac-ét, Péternek meg rengeteget segített, így sikerült a helyére beépíteni az új hűtőnket, ha meg engem, akkor Anitáék, mert egyrészt nekem ő segített nagyon sokat, másrészt meg jóóóóóó sokat dumáltunk :)

Persze nem kötöttük le őket minden nap valami melóval, de csináltunk nekik kiránduló-tervet. Nagyjábóól sikerült is tartaniuk, egyedül a Technorama-ba nem jutottak, el mert oly vacak idő volt, hogy nem volt kedvük elindulni, így aztán összerakták nekünk a polcrendszert a pincébe :) 

Ja, és mióta vettem a játszószobába egy hintaágyat, azóta csak a nyikorgást hallani odafentről, meg néha a nagy csattanást, amikor kiesik valaki. De már fejlődnek, teleszórták a padlót óriás párnákkal.

Szóval, ha most azt mondom, hogy végre itt ülök, és csak dumálok, akkor tényleg...... végre. De könyörgöm mikor lesz ennek VÉGE?