Passaporti

Helló Mindenki!

Rég nem találkoztunk. Na de most ne is a múltat hánytorgassuk....vagy egy kicsit mégis??? A legutóbbi gyónásom óta jó sokat vétkeztem, de védelmemben felhoznám, hogy szerencsére sohasem egyedül. És mivel minden zsarolható személy jobban teszi, ha mindenkinek kitálal, így most én is töredelmesen bevallom, hogy embercsempészést követtem el. Kétrészileg. Vagyis most, hogy jobban belegondolok, háromrészileg. Vagy hogy is kéne ezt mondani??? Sose voltam jó nyelvtanból.... Szóval sikeresen oda- és visszacsempésztük a gyerekeket, merthogy az útleveleik nem érkeztek meg. Én pedig minden határátlépésnél igyekeztem vagy nagyon elgyötört, vagy nagyon szimpatikus arcot vágni, hogy nehogy bekövetkezzen az, ami Péterrel minden repüléskor, ha egyedül megy - kipakoltatják a bőröndjét. Szegénykém, olyan kis bűnözőtípus, nem???  Így rám hárult a nem könnyű feladat, hogy tompítsam, effektíve semmissé töröljem Péter gengszter pofiját és meggyőzzek ránézésre minden vámost, hogy "ááá ezek rendesek, menjenek!"

Mondjuk ez Pest felé azért nem volt olyan nehéz, mert rajtunk kívül, még az autó tartozékai között szerepelt egy darab friss - út közben többször is alvással újrafrissített - nagymama és egy darab - szintén menet közben automatikusan frissülő- fogadott nagymama (született: nagynéném), így ránézésre minden vámos, akik ugye nagy többséggel férfiak, benézve az autóba, azt gondolták: "Atya Isten szerencsétlen fickó 5 nővel van összezárva, menjen, élje túl!!!"

Pedig az út nem is volt olyan gáz. Már persze amennyiben kb 6 megállást nem tekintünk gázosnak, valamint a tényt, hogy a nagyikat, miután meglátták a havazást, nem tudtuk meggyőzni, hogy vegyék már le a kabátot a kocsiban. Fűtünk!! De nem. Aludtak, ettek és szentül meg voltak győződve, hogy azonnali fagyhalált halnának a kabát nélkül. Mi jámboran vettük tudomásul a helyzetet, igaz én kb félóránként megtudakoltam, hogy biztosan kell-e még az extra fűtés. A gyerekek, meg jót szórakoztak azon, hogy minden megállás után sakkoztathatták őket - hátsó mama előre, első meg rosál.

Na mielőtt még más bűnökre is áttérnénk, azért elmondanám, hogy mi volt itt eddig.

Egyszer csak, derült égből a villámcsapás, megérkezett a már fent nevezett két csereszavatos nagymama. (ténylegesen nagymamák, csak az egyik rendeltetésszerűen nem a mienk). Bevallom ez egy nagyon nyerő felállás volt. Nem csak azért, mert két nagymama már csak matematikai alapon is több, mint egy, hanem mert a fogadott nagymama, lévén anyukám nővére, lendületesen vitte előre a dolgokat. Kedvesen, de határozottan. Például: te már megint enni akarsz??? -és ezt nem nekem mondta! Vagy: Na, akkor most menjél mosogatni, én meg játszok a gyerekekkel - és ezt sem nekem mondta. Csak nem akarsz most lefeküdni?! - és ez sem nekem szólt. Szóval jó volt, na! És persze nagyon hatékonyak voltunk: kicseréltük a téli-nyári cipő készletet. Kitakarítottuk és virágtalanítottuk a teraszt. Főztünk - vagyis én nem, csak a gyári mama - 150 darab töltött  káposztát, 80 darab túrós batyut, 20 darab lekváros buktát és 30 darab kakaós csigát. Mondanom sem kell, nem kérték mindezt ingyen. Előálltak hamar a farbával: brokkolikrémleves kellene vacsorára meg jó lenne egy kis padlizsánkrém, meg ha esetleg lehetne egy kis sörbundás csirkemellet is, az jó lenne.... Azért, biztos, ami biztos alapon én még töltöttem beléjük egy kis hagymalevest is. Nem bánták.... Voltunk persze csokigyárban, sétáltunk a patakparton, megfőztünk 100 töltött káposztát a magyar oviban, és pénteken, míg én helyettesítettem az egyik óvónénit, szépen elcsatangoltak nekem a városban. Olyannyira, hogy már aggódni is kezdtem, hogy, hogy fogom őket előkeríteni.... De aztán megkerültek maguktól. Ja és szombaton elindultunk haza. Na ez volt. Innen is üzenem Máriának, hogy visszavárjuk!!!

Az útról már elmondtam, amit lehetett -tényleg havazásban mentünk a Vorarlberg előtt - és tényleg sokat megálltunk, de mondjuk a jelen állapotomban, ez annyira nem meglepő.

Visszafelé még nagyobb volt a nyomás rajtam. Egyrészt a kocsi csurig volt pakolva: az új ágy alkatrészeivel, meg vettünk új babakocsit is, amihez van merev falú mózes, amit a vázra lehet kattintani, meg autósülés, szintén a vázra kattintható, na meg maga a váz. Egy szatyor szabolcsi alma, vagy 8 kiló tarhonya, 2 kiló csiga tészta, 60 darab krémtúró, 3 kiló gyulai kolbász, 3 kiló szeletelt bacon szalonna és egy nagy darab császárszalonna, hogy csak a legapróbbakat említsem. Ja, és előző éjjel nem sokat aludtam,így gondolkodás nélkül, az elgyötört arcomat öltöttem fel, nagy sikerrel.

Persze itthon már várt a cetli a postáról, hogy levelet kaptam lájf, és már itt is díszeleg a fiókban a két kis bordó útlevél. Milyen kár, hogy most egy darabig nem megyünk sehova!