Haaavaaazik-zik-zik

Csak azért, hogy aki szereti a havat pukkadjon meg. Mer itt most nekünk van. Már 2 napja esik az eső, erre pont az ebéd közepén látom ám, hogy ez most valahogy más, mint eddig volt.

Mondom a csajoknak: Nézzétek, havazik! Némi: Á, dehogy!

Én: De nézd, tényleg! Rám néz és azt mondja: Hidd el anya, tényleg nem!

Csak kötöm az ebet a karóhoz, erre úgy néz rám, mint aki egy idiótát lát. Ősz van, Anya, Érted, ŐSZ! Értem én, de akkor is.

Ma Évi vitt minket, meg a Galaxyt az oviba, mert most átmenetileg le vagyok tiltva a vezetésről - infúzióban kapom a vasat ( kifejezetten üdítő a diéta mellett), és amíg nem billenek helyre, addig nix forgalom. Szóval ballagunk együtt a garázshoz, de Loli nagyon lemaradozik. Ha szólok, hogy: Húzzál bele, Bébi! Akkor felgyorsul, de egy-két lépés után megint lemarad. Hátranézek, és mit csinál?? Szedegeti a kabátjára hullott hópelyheket! Reménytelen a küzdelem, mert 1, sok van, 2, amihez hozzáér az azonnal elolvad. Minden bizonnyal hógolyóra gyúrna, ha nem lenne 2 fok és nem olvadna minden azonnal. Így viszont maradt a teljes karra kiterjedő felderítő művelet, ami során egyetlen pici darabka havat sem sikerül összekaparni, viszont felér egy alapos kézmosással. Ami végülis nem egy rossz dolog, már az én szemszögömből, meglehet a kisded erre kicsit mást mondana. Szóval elő a bundabugyi, sál, sapka, kesztyű.......és éljenek az instant olvadó hógolyók!!