Szülőszobán jártam

Gyorsan leszögezem, hogy nem kell pánikolni. Nem magam miatt mentem oda. Katánál beindultak a dolgok, és megkértek, vigyem el őket a kórházba. Mivel nagyon bizonytalanok voltak, hogy mi is a helyzet,- hátha még haza kell menni -megkértek, hogy menjek be velük, így volt alkalmam megnézni, milyen is szülő nőként érkezni egy orvosi intézménybe itt, és milyen otthon (Óh azok az emlékek!!!!).

Mielőtt részletekbe bonyolódnék a különbségeket illetően meg kell mondanom, hogy mennyire szégyellem magam, a magyar egészségügy miatt. A legelső látogatásom az itteni orvosnál azzal ért véget, hogy megkért, kerítsem elő a korábbi terhességeim papírjait, hiszen van köztük jó néhány olyan lelet, ami jó lenne, ha meg lenne, mert itt elég sok pénzbe kerülnek a dolgok. Papa megtalált mindet, és szépen elpostázta nekem. Az egy dolog, hogy létezik a terhes kiskönyv, de sajnos az semmit nem ér. Semmi gond, szépen bele volt téve minden leletem. Emlékeimben már nem is élt, és sajnos itt kellett szembesülnöm azzal, hogy mennyire igénytelenek is az egészségügyi intézmények, ha papírmunkáról van szó. Egyetlen igazolást kerestünk nagyon: a vércsoport meghatározásomat és az Anti-D ellenanyag jelentést.  Mindkettő info egy papíron volt, DE egy kettétépett (nem vágott, tépett) A4-es papír amin a fénymásolás olyan rossz minőségű volt, hogy a mátrixos nyomtatóval rányomtatott szöveget még én sem tudtam elolvasni. Ez még nem lett volna olyan nagy tragédia, de a ferdén rápecsételt 0 poz. pecsét, mely mellett nem volt aláírás és az ehhez a pecséthez is ferde Anti-D ellenanyagnál egy egyszerű vonás borzasztó összhatást adott. Az egész úgy nézett ki, mintha egy gyerek játszott volna egy pecsétnyomóval. Így aztán elvégezték az elemzést. Postán kaptam egy kártyát, amin nem csak az van, hogy milyen a vércsoportom, hanem az alfaktork is ki vannak írva. Hitelesítő pecsét, és az egész nagyon pofás, pontos. Na igen. Még a vakok is el tudják olvasni, mert enyhén domborodik..... szerintem nem érdemes folytatnom.....

Szóval a kórház. A rendszer az, hogy a kismama adatait kb a 30. héten leadja az orvos a választott kórháznak. Név, cím meg a szükséges dolgok. Így amikor beindulnak a dolgok, a kismama felhívja a kórházat, hogy akkor most ő jön. Mire odaér, kikeresik a papírjait, rendelnek mellé szülésznőt. A recepciónál be kell mondani a nevet és kedvesen megkérnek, hogy várjunk. Kijön elénk a szülésznő és bevezet a szülőszobába. Most a szobát nem akarom részletezni. Ehhez képest Péter három és fél órát várt a Baross utcában a szülőszoba előtt, mert eddig tartott a dokinak, míg egy újjal legépelte az adataimat és átnézte a korábbi leleteimet. És közben emberszámba se vett. Mert hajnal lévén, csak egy nő voltam, aki miatt nem alhatott.

Szerintem mindenki érzi, hogy a különbség nem a pénzügyekben van. Hanem a hozzáállásban. Jól akarják csinálni azt, amit jól is lehet csinálni. De azért remélem senkinek sem vettem el a kedvét a gyerekszüléstől........vagy azért ehhez más is kell........ na visszatérve.

Egy órát maradtam a családdal, aztán hazamentem, mert az én kis családom is igényt tartott rám, teljesen jogosan. Délután megkaptuk az sms-t a kicsi megérkezéséről. Szóval, kedves Lacika, isten hozott közöttünk!! Szuper helyre érkeztél, minden okod megvan az jókedvű gyarapodásra!!!