Egy ebéd története

Volt olyan időszak, amikor azt gondoltam, hogy most nem mérik rám olyan sűrűn a levest, mint a két lányommal, de most egy kicsit elbizonytalanodtam. Anno az nyilvánvaló volt, hogy a lányok szeretik a savanyú uborkát (most is) és nem szeretik a káposztát (most sem). Egészen máig azt hittem, hogy AlmaBaba mindenevő. És NEM. A gyümölcsöket kifejezetten csípi, egy gond csupán, hogy bár megehetnék két kilót is mindenféléből, mire is megyek vele? Nagyon klassz a nektarin, de attól még egy óra múlva korog a gyomrom. Cserébe húsételre rá sem bírok nézni. Igen ám, de itten mozgolódik körülöttem két perpetuum mobile, akiket etetni azért mégiscsak illene. Hát nem vagyok én nyúl, elhatároztam, hogy kidolgozom azt a főzési módszert, amiben nem készülök ki, a gyerekek mégis főtt ételt kapnak. Íme, ez lett belőle.......khmmm későbbi felhasználásra is, már nektek..............

Mielőtt bármit is tennénk - de tényleg, még a hűtőt se nyissuk ki!! - tárjuk szélesre a teraszajtót és nyissuk ki az ablakot. Amennyiben konyhánk kizárólag ablakkal rendelkezik szóljunk egy-két ügyes kezű mesterembernek az átalakítás elvégzése kapcsán, egyébként el se kezdjük a főzést. Ha már minden nyitva - az ablak, csak a szimmetria és a harmónia miatt legyen nyitva, használni nem fogjuk - kezdődhet a móka.

Első lépésben kimegyünk a teraszra és mélyet szippantunk a friss levegőből. Érzékeljük, hogy az ötödik szomszéd kolbászt süt - hát jól leszidjuk gondolatban és elküldjük a csarnokba (ki hova szeretné). Megpróbáljuk kiiktatni a a kolbászszagot. Miután sikertelenek vagyunk, mély slukk után berohanunk a konyhába, felrántjuk a hűtőajtót és minden szükséges alapanyagot kirakunk a pultra. Nyomás ki friss levegőért. Több ki-be rohangálás során sikerül minden hozzávalót a fazékba ültetni, kapcsoljunk alá hőt. Jelen esetben frankfurti levest készítünk, ami a kelkáposzta miatt külön kihívás, minden 15. hetet be nem töltött kismamának. Miután rotyog már egy ideje, a nappalin keresztül kimegyünk a teraszra, mély levegővétel után beszáguldunk a konyhába, egy gyors keverés elejéig. Ez után következik a kihívás. paprikás rántás elkészítése a rotyogó leves mellett, állandó kevergetést alkalmazva. Ekkor lehet hasznát venni, az eddig csak dekorációs szerepet vállaló ablakot. Keverés közben, egyet lépve orrunkat kidugjuk az ablakon és folytatjuk a munkát. Ha már bekerült a rántás a levesbe, nagy gond nem lehet, csak maximum, kellően kell darabolni a munkafolyamatokat. Ha minden evőeszközt és tányért kivittünk a teraszra, lehet szólni a pupákoknak, hogy ebéd. Amennyiben csak turkálnák az éltet és közölnék, hogy most nem éhesek, semmi gond. Nem kell leordibálni őket, tökéletesen elegendő szálanként kiráncigálni a hajunkat. Tövestől. Az elpakolással és mosogatással semmiképp ne bajlódjunk, mivel a főtt káposzta szaga már mindenhová beette magát. És mivel saját ebédünkről ilyetén módon NEM gondoskodtunk, és AlmaBaba is válogatós kedvében van, hát toljunk be egy szelet tejfölös kenyeret, annyi sóval megszórva, ami egy hadseregnek egy hétig elegendő lenne.

Az egészben csak a drága férjemet sajnálom. Az, hogy megkértem, ne mosson fogat, ha velem akar aludni, még szerintem elmegy. ( a fogkrém szaga rosszabb, mint a szájszag. De szerintem ezt calgonék nem hinnék el nekem).- De szegénykém már eléggé unhatja, hogy már egy hete még a mosogatógép ajtaját sem merem kinyitni. Védelmemben hoznám fel, hogy az egy kifejezetten életveszélyes pozíció. Gondoljunk csak bele, mi történhetne, ha előrehajolt állapotban megcsapna bennünket, mondjuk a főtt káposzta szaga, keverve egy kis virsli szaggal. Brrrrrrrrr.........na ettől most egy kicsit rosszul lettem............. de ugye egyszer ennek is vége lesz, ugye?????!!!