Büntetett előélet

Mit ne mondjak.... csak finoman... a hétvégén jönnek anyukámék, még megijednek nekem.... de hát ezen nincs mit szépíteni. Megnyílott az égnek kapuja, és jön ki rajta, ami bír. Értsd úgy: esik az a veszett eső, de annyira, hogy szerintem a patakunk Duna méretűre fog dagadni. Amikor még nem esett, azaz tegnap kb 3 órán át, megpróbáltam a gyerekeket kirángatni a szabadba. Nem mellesleg a házimanók megint nem restellték nekem hagyni a vasalni valót, szóval gondoltam, akkor inkább a séta. Még az atombombát bevetve sem sikerült a gyerekeket az ajtón kívülre terelnem. Bebetonozták magukat a lakásba. Mire már használt volna a légkalapács, eleredt az eső. Mi mást is csinálhatott volna. Na erre felpattantak a gyerekek, hogy : Anya, add ide a vízálló cuccot!!! Erre beöltöztettem őket - nekem nincs - talpig vízálló cuccba (Lolinak is vettem rózsaszínt) és irány kifelé. Boldogan tapicskoltak egészen addig, míg fel nem fedezték a csigákat. Szerintem felesleges folytatnom, úgyis tudjátok a végét. Tiga biga dere ki után bementünk uzsizni, mivel Loli jól hallhatóan kijelentette, hogy Hammm!, majd elindult a lakás felé. Ám legyen, menjünk be. Addigra már a kabátom vízvisszatartó képessége elérte a nullát és éreztem, ahogy a hátamon csorog egy kis patakocska. Szóval én is lelkesen mentem befelé. Aznap már nem állt el az eső, így a folytonosság megnyugtató érzésével bújtunk ágyba.
A többiek, mert én úgy aludtam, mint akit agyonvertek, állítólag arra ébredtek, hogy irtózatosan dörög az ég. Szerintem nem volt semmi, mert ha a gyereknyöszörgést meghallom, nehogy már egy mennydörgést ne halljak meg, de a család állítja, hogy borzalmas volt. Hát okés, akkor borzalmas reggelre ébredtünk. Némi kapott Patkáéktól egy szuper jó játékot, nyilván azzal akar játszani egész nap (parafára lehet formákat felszögezni, van hozzá kis kalapács meg rajzszög, Némi nagyon ügyes vele) aztán egy idő után meg a Loli is. És hát ebből lett a baj, mert mivel a szögekhez és a formákhoz nem fért hozzá a kicsi, hét elkezdte piszkálni Némi haját. Mivel a sima simogatásra a nagylány immúnis, Loli belehúzott. Szó szerint. Ekkor léptettem életbe a mindkét gyerekre érvényes büntetési rendet. Először, csak megkérem az elkövetőt, a büntetendő cselekmény felfüggesztésére. Semmi eredmény. Akkor nyomatékosan figyelmeztetem, hogy a cselekmény a legnagyobb büntetést vonja maga után. Semmi. Hát megy büntibe. Nálunk a legnagyobb bünti az, hogy a gyermek nem jöhet ki a szobából. Az ajtót nem zárjuk be, de a küszöböt nem lépheti át. Csinálhat, amit akar, mert az Némi estében kimerül a felháborodott sírásban. Igen ám, csakhogy Lolit más fából faragták. Eleddig, ha Némi büntiben volt, mindig odaszaladt hozzá, hogy vigasztalja, én meg mindig elhoztam onnan, mert csak hergelte a Némit. Na de MA!!! Tehát, irány a bünti, azaz a gyerekszoba. Erre az én büntetett előéletűvé avanzsált magzatom mit csinál?! Boldog mosollyal az arcán feltelepszik Némi ágyára, és ott jobbról balra, majd balról jobbra fekszik. És röhögcsél. Mert végre senki sem fogja leparancsolni az ágyról - mármint a senki = Némi. Némi pedig bőszen áll az ajtóban, mutatóujjával intve mondja: Nem szabad kijönni, büntiben vagy, itt maradsz!!!! És ezt vagy ötször. Loli meg röhögcsél az ágy tetején. Én nem igazán hiszem, hogy levette a történet tanulságát, sőt van egy homályos sejtésem arról, hogy ha az ágyra vágyik, előtte jól megrángatja a tesó haját. Így legalább legálisan tartózkodna ott.
Nem vagyunk teljesen ostobák, rájöttünk, hogy Loli is nagyágyba vágyik, vagyis magasra. Merthogy esténként a Némi ágyába mászik fel. Van is nagy felháborodás mindkét részről. Némi azért vergődik, hogy Loli szálljon le, Loli meg azért, hogy Némi ne másszon fel és ő ne szálljon le. De nyugi, Anya már töri a buksiját. Ma végig túráztam egy csomó boltot, de elég kiábrándító volt. Persze aztán eszembe jutott, hogy anno miért is én terveztem Néminek ágyat, amit aztán az Istu csinált meg. Lényeges, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. A káposzta pedig nem más, mint az eddigi ágya. Sajnálnám a pincébe lerakni, minden más meg olyan bonyolult. De már kezd alakulni. Szerelünk rá magas lábat, alá meg megy két komód, meg lehet kapni mindenféle figurás takaró elemet, amit a félmagas emeletes ágyakhoz gyártanak. Szóval, amit lehet megteszünk, mert az csak nem járja, hogy a csöppke a büntetés teljes ideje alatt élvezkedjék és alig várja, hogy még egyszer büntibe mehessen! Mert aki egyszer belekóstolt a bűnös életbe, örökre visszaeső marad. Nem mellesleg hol van akkor az elrettentés....meg a szülői szigor, meg a visszatartó erő..... meg a tanulság.... meg a szemüvegem....meg a söröm.....meg az én ágyam???