2 év a G1-gyel

Úgy fest a helyzet, hogy nemsokára kapni fogok egy új telefont. Gondoltam, remek alkalom, hogy leírjam, milyen volt 2 évig a régi G1-essel (a tavaly karácsonyi Nexus az asszonynál landolt).

 

 

Lássuk először a hardvert. Amikor megkaptam, nem tūnt túl minőségi darabnak: sok műanyag, nem túl jó anyagok, és a billentyűzet mechanikája is elég sérülékenynek tűnt. Nos, jelentem, a telefon ma is egyben van, semmi nem tört el, semmi nem repedt meg, hozza ugyanazt az érzetet, ami az emlékeimben szerepel, pedig túl van pár leesésen.

A mai Androidos telóknál nem nagy divat a billentyűzet. Amikor a G1 megjelent, még nem volt más lehetőség (emlékszünk még az 1.0-s Androidra?). Így vagy úgy, a billentyűzet jó szolgálatot tett, gyorsabban és kényelmesebben lehet rajta gépelni, mint a képernyőn - legalábbis ezen a készüléken, az újról majd beszámolok.

 

A kevés memória és proci miatt hivatalosan csak 1.6-os Androidot támogat (Donut), vagyis meglehetõsen elavult. Aki még emlékszik a kilencvenes évek PC-ire, amikor az egymással versengve frissítettük a szoftvert és a gépet, hogy lépést tartsanak - hát, kérem, okostelefonoknál benne vagyunk a korban nyakig.

Az utóbbi időben Cyanogenmod-ot használtam rajta, így nem hivatalosan Froyo-t is támogatott, de azért ettől nem lett rakéta. A legnagyobb probléma a memória: amikor elfogy, akkor akár 10-20 másodpercre is szüksége van, hogy rendezze sorait (ez mondjuk a Donut-tal sem volt sokkal jobb). Ez hatékonyan akadályozza olyan kiváló alkalmazások használatát, mint pl. az Angry Birds. Megy, megy, de kinek van türelme kivárni... 

Szóval eddig jó szolgálatot tett, de ideje valami gyorsabbra, korszerűbbre váltani. Hogy mi lesz az, nemsokára kiderül. Remélem, tovább húzza. Az viszont biztos, hogy a jó öreg E61-esemet már csak ébresztőórának használom - ebben még mindig a Nokia a király.