Ma tanultam....

Ha netalán az életben előfordulna a bolygók oly szerencsétlen együttállása, hogy a gyermek furcsán néz, majd tüsszent egy nagyot, akkor semmiképp se közelíts a szája felé egy nagy kanál tarhonyával. Egy tüsszentés nem tüsszentés, és a tarhonya kellő gyorsulás után nagy mértékben tud a konyhapadlón szétszóródni, úgymond beterítő hadműveletet végez. Valamint azt is felismertem, hogy bárhová lépsz, tuti kensz még szét tarhonyát.........ha a papucsod talpát a művelet után nem sterizlizálod.

Ma ráadásul még házastársi alázat is volt a tananyagomban. Fogalmam sincs, ki gondolta, hogy ezt a kurzust feltétlen el kell végeznem, de végülis hálás vagyok érte. Az történt ugyanis, hogy a konyhában a gyerekasztalon figyelt egy doboz Rama. Kicsit elfutott a pulykaméreg mikor megláttam, mert azt gondoltam, hogy ha már Péter elővette és használta, és tudja, hogy én csak főzök vele, szendvicsen nem szeretem, akkor miért nem teszi egy mozdulattal vissza a hűtőbe???!! Nagy dirrel-durram megfogtam és lendültem vele a hűtőhöz, amikor a vaj........ párdon........ a margarin megzörrent. Hát mondjuk nem egy tipikus Rámás tulajdonság. Nagy levegőt vettem és kinyitottam. Kiderült, hogy a lányok kicsentek a szemetesből egy üres Rama dobozt, kitörölgették és beletették az egyik cicás játékukat, aminek soha nem is volt doboza. Na jó. Akkor nem is haragszom senkire. De mégis mit keres a cucc a konyhában. Ekkor jelent meg a Kingi hangosan szólongatva: Cica hoooooo vagytok??? Cica hóóóó vagytok??

Szép volt a mai nap, esett vagy húsz centi hó és milyen sokat tanultam!