Hogy hogy kötöttünk ki Svájcban?

Nos, kezdjük az elején. Hogy miért is kerültünk Svájcba? Hát, pár hónappal ezelőtt magam sem gondoltam, hogy így lesz. Az előző munkahelyemet élveztem, jó dolog volt kutató mérnöknek lenni. A derült égből csapott le a Google ajánlata, amelyben Zürichbe hívtak. Egész a végéig azt gondoltam, úgysem lesz belőle semmi. Aztán végiggondoltuk: a felvételi jól sikerült, a gyerekek még kicsik, ovi/iskola még nincs, az ajánlat jó volt: miért is ne? Így hát fájó szívvel bár, de kiléptem a Nokiától, egy munka nélküli hónap vége felé most már gőzerővel készülődünk.

Reményeim szerint itt fogunk majd röviden beszámolni legfrissebb kalandjainkról, képekkel. Remélem, tetszik majd! Ha szeretnél értesítést kapni az új bejegyzésekről, jobb oldalon a "Feedek" alatt iratkozhatsz fel.

Megjegyzések

  1. Barna Péterné2007. február 4. 9:22

    Örömmel olvastam beszámolótokat, amit nagyjából már tudtam. Jó ötlet volt, jók a képek, gyönyörüek a kisunokáim!

    VálaszTörlés
  2. sosné margó2007. február 5. 8:42

    na harmadjára csak sikerül megkell ezt tanulni egy csomo mindent irtam az előbb és nem sikerült elküldeni na hátha most jok legyetek puszi gomama

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sokkterápia

Mindig, amikor úgy érezzük, hogy olyan kis békésen-rendesen éldegélünk, jön egy kis sokk, hogy megtudjuk lehetne ez máshogy is. Legutóbb például az én kedves jó emberem szülői értekezletre ment a Noémi tanárnőjéhez, hogy egy jó óra múltán sokkos állapotban térjen haza. Kérdeztem: mi van? - csak a fejét rázta erőst a bárszekrényt stírölte, és csak ült a fotelban, csak ült. Gondolom szíverősítőre vágyakozott. De aztán belevágott: 15 év! 15 évvel fiatalabb nálam a Noémi új osztályfőnöke! Ez az első munkahelye! -Drágám, ne izgasd magad, valahol neki is el kell kezdeni. Aztán persze még kiderült, hogy azért nem teljesen hülyék az iskolában sem, kapott egy idős tanerőt mentornak, aki figyeli a munkáját és akitől tanácsot kérhet. Egyenlőre örülünk, mert lelkes kis tanerő, és igyekszik a gyerekekbe is lelkesedést önteni.  Na de ezzel még nem volt vége.......... Péter csak a fejét rázta. Mint 5 perccel később kiderült, a szülők egy része reklamált, hogy kevés a házi (azóta több is lett), meg ho...
További információk

Az ima ereje

Bizonyított tény, hogy az ima mindenre jó. Meggyógyítja a beteget, összekovácsol, és elköltözteti a rossz szomszédot. Nekem legalábbis megtette. Volt itt ugye az a zenélő csapat, akiktől nem tudtunk éjjelente aludni. Na, a tegnapi nappal ünnepélyesen elköltöztek. Nincs többé zene, köszönöm. Jókedvemben táncra tudnék perdülni! Zene nélkül, csak úgy.... mert aki igazán hisz, annak minden sikerül!
További információk

A csoda maga

Szorgos kishangya lévén, nagy bőszen porszívóztam, amikor is csöngettek. Én is meglepődtem, hogy meghallottam, hát még a csöngető. Be se akart jönni, de aztán mégis úgy döntött, nem hagyja a ház előtt azt a cuki kis csomagot, amit hozott. Naná, hogy az epekedve várt csilli-villi laptopom érkezett meg. Nem mertem hozzáérni Péter hazaérkezéséig. Valahogy ez kettesben jobb érzés. És most itt ülök a Tégla gépénél a hős billentyűbetyár pedig installál. Ha három napon belül nem lesz új bejegyzés, tudjátok, hogy éhségsztájkba kezdtem a birtokjogom megszerzéséért. :)))))
További információk