Süti!!!!!!!

Reggel felkelve nagy nehezen összeszedtük magunkat. Azért ment nehezen, mert mindkét gyereken kiütött az egészség, így egyik jobbra, másik balra szaladt az öltöztetés elől. Bevallom lefőttem, mire mindkettő felöltözve, napra készen állt előttem. Aztán meg bebújtak a szekrénybe, és nem jöttek elő, akárhogy is édesgettem őket. Na gondoltam, ha már ilyen szerencsésen alakulnak a dolgok, rendet rakok a cipők-kabátok terén. Míg pakoltam nem jöttek elő. Vagy azért, mert féltek, hogy őket is befogom dolgozni, vagy azért, mert végig azt hitték, én most valójában őket keresem. Nem tudom, de szerencsésen alakult, mert végül megtaláltam őket és a cipők, kabátok is a helyükre kerültek. Ezek után már csak az ebéd volt előttünk, mint leküzdendő akadály. Gondoltam, csinálok egy adag  nokedlit, sonkával, tejszínnel, sajttal. Sütőben megpirítva. Nagyszerű. Éppen a nokedlit szaggatom a vízbe, amikor megáll Loli a lábamnál, és közli: Énis! Felültettem a pultra, de nem volt jó. Mire a nokedli megfőtt, kiderült mi a gond: azonnal kér egy falatot. Hát adtam neki, de kért még. 5 falat után mondtam, hogy nincs több. Majd ha megsült, kap.  Erre szinte zokogni kezdett, hogy: SÜTI!!! SÜTI!!!!  Kérdezem: nokedlit kérsz még?  Bólogat. Akkor mond, hogy nokedli! Erre rávágja: Süti. Ez így ment egészen addig, míg az étel elkészült. Akkor boldog mosollyal odavitette a tányérkáját az asztalhoz és közölte: Süti, kész! Na ekkor megszólalt Némi: én nem sütit kérek, hanem ebédet. Sakk-matt. Lola nem volt hajlandó elfogadni, hogy amit eszünk az nem süti, Némi pedig nem volt hajlandó elhinni, hogy Lola téved, és rendes ebédet csináltam. Lola kinyalta  a sütis tányért, Némi pedig egy falatot sem evett. Na gondoltam, akkor most csinálunk étvágyat. Süt a nap, irány kifelé. Fél óra elteltével Némi be akart jönni, Lola viszont maradni akart.  A hinta ugyebár. Szóval megszületett a megoldás: elmentünk a szomszéd utcába megetetni a törpe kecskéket. Nos ez annyira jól sikerült, meg még menet közben találtunk egy felmászásra tökéletesen alkalmas fát, hogy 2 óra elteltével, jéghideg kezekkel kértem a gyerekeket, hogy menjünk be. Noémi azóta megevett 2 rúd kolbászt és 3 mandarint. Lola pedig közölte, hogy: Sütit! Most akkor törhetem a fejem, hogy nokedlit szeretne vagy tényleg sütire fáj a foga!