Méltatlankodóknak

Lebetegedtem. Én is. Ja, nem lehet kiállni a sodorból. Ha már egyszer a gyerekek felváltva, akkor egyszer nekem is illendő.... Úgyhogy egy jó nagy furkósbot letaglózott kedd éjjel. Péter csütörtök reggel bírt elemi erővel elrángatni dokihoz. A verdikt egyszerű volt: antibióbigyó meg fekvés 5 napig. Közben vettek vért és a házi bombagyárban kielemezték. Majd csütörtökön kell visszamennem szurikontrollra. És a vérem mondja meg helyettem, hogy hogy vagyok. Kösz, jól. A két pupák igazi nő módjára viselkedik. Ha játszani kell együtt, akkor nagy a hajtépés, de a rosszalkodásban váll-váll mellett vannak. Történt, hogy elpakoltam az ebéd maradékát. Néma csend a nappali felől. Ez azért intő jel, mert ebéd közben Loli megpróbált falatot zsákmányolni az ellenfél tányérjáról, pusztán csak a másik bosszantása miatt, így a hangulat parázs volt távozásomkor. Most meg a nagy csend. Óvatosan kikukucskáltam. Egymás mellett ültek az asztalnál. Na ez jó. Előttük csak 2 pohár. Ez is jó. Meg a teáskanna. Hááááttt, nem rossz. És akkor látom, hogy Loli ölében van a citromlé. Hogy honnan szerezte nem tudom, mert eredetileg a hűtőben van a helye, és azt nem éri el. Majd Loli nem tudja kinyitni. Némi segít, majd közösen az egész üveg tartalmát beleöntik a kb 2 deci teába. Noémi mindkettőjüknek tölt, úgy hogy az asztal is úszik egyet. És most, hang nélkül, tenyérrel tapicskolnak a teában. Pisszenés sincs. Engem meg nem vesznek észre. Mivel a citromlé látványosan kiürült, inkább visszamegyek pakolni, a helyzeten csak rontani tudnék. 5 perc múlva már ismét békétlenség volt.
Apa a hétvégén viccet mesélt a Nagylánynak. A nyuszi a kocsmában típusból egyet. Némi nevetett, de valószínűleg csak azért, mert az apja elhallgatott. Másnap, ebéd után, megy a nagylány kezet mosni. Apa menet közben odaszól: mondjak egy jó viccet? Némi: kössz, de ne!!! (pikírt hangon)
Némi nagyot lépett a kultúra felé: Danival megnézték a Dzsungel Könyve musicalt a színházban. Nagyon tetszett nekik, csak az utolsó 10 percben lett türelmetlen, akkor meg előkerült az uzsonna. ( gyerekeknek szóló színház, vannak asztalok is a székek mellet, így simán lehet enni is) És most elég lelkes. Minden nap meg kell néznünk dvd-n is. Lola pedig minden alkalommal mutatóujját felemelve azt mondja: Kígyó! Féltöle! (félek tőle) Majd elvonul, de öt percen át ismételgeti, hogy: kígyó! Féltöle!
Lefekvés után, csak felállt az ágyán, felemelte a mutatóujját, mozgatta egy kicsit és szemét összehúzva, csak annyit mondott: KIGYÓ!!!! és lefeküdt.