Oh, oh, ooooooooó

Egynémely olvasóm, vagyis reménybeli olvasóm jogos és hangos, vagyis vastag betűvel szedett felháborodásán megszégyenelve, összekaparom magam, mint Apám kertjében a vakond és feltúrom emlékeimet ama bizonyos már eltelt nyárról, lebonyolított költözésről, átadott lakásról és mindarról, amit a Kingi talányosan csak Oh, oh, oooooooooooó -val jellemez, de azt nagy és kidülledt kerek szemekkel.

Volt itt egyszer egy nyár. Ma már, a széditő 12 fokban el sem hisszük, de egyszer csak hajnalban felkeltünk (tényleg hajnalban) és jó tempóban, az M0-ás elején rendőr által megállítva végülis elértünk haza. Otthon jó volt. Péter dolgozott, így a nagyszülők maximális kihasználtságot igényelhettek és kaphattak a gyerekseregből. Olyan nagyon nem sűrítettük be magunkat programilag, mert egyrészt Péter tényleg dolgozott, másrészt most olyasmikre helyeztük a hangsúlyt, ami eddig nagyon elmaradt, így meghívtuk kerti-partyzni a szomszédainkat, akik eddigi ittlétünkön minket csak kocsiba be- vagy kiszállás közben láttak.

Voltunk megent Alsópáhokon, ami még jobb volt, mint tavaly, merthogy a Nagylányok rájöttek, hogy ők már olyan nagyok, hogy nem csak az ovisprogramokon tudnak/akarnak részt venni, hanem MINDENBEN. Így aztán boldog révetegséggel kísérgettük őket egyik programról a másikra, miközben megegyeztünk, hogy mindenkinek jár egy kis kényeztetés. Ennek szellemében a kocsit is befizettük egy full generálra (de tényleg nagyon fullosra), én elmentem háromszor masszíroztatni, kozmetikushoz meg fodrászhoz, Péter meg elment fogorvoshoz. Igen, tudom. Fene a gusztusát! De ha neki ez kellett a boldogsághoz és lelki békéhez, hát legyen. Vagyis megkapta. Voltunk vitrolázni is, pont mint tavaly, és pont ugyanazokkal, és pont olyan jó volt. Vagyis nem, egy aprócska különbség még is volt. A hajó nagyon csúcs volt, és még a szél is fújdogált, sőőőőőőőőőőt, most olyan sznob leszek, mint a grófné kutyája húsvétkor: A tihanyi kikötőbe mellénk kötött ki, és mellettünk ebédelt népes kampániájával a Kepes András. Úri közönség és úri keretek között nagyon jót ettünk, azóta akarok olyan sültkrumplit sütni házilag. Csak lusta vagyok. De már gyógyulok. :)

Fájó volt hazamenni, de most már legalább tudjuk, hogy mit fogunk ténylegesen csinálni jövő nyáron, ugyanezt. De mondjuk nem Kepesékkel, hanem aaaaaaaaaaaa na, majd addig kinézünk valakit.

Ahogy letelt a szabadságunk gyors ütemben jöttünk vissza, mert egyrészről kezdődött Noéminek az iskola, Lolinak az ovi és kaptuk meg az új lakáshoz a kulcsokat. Kedden érkeztünk mi, csütörtök éjjel jóanyám és Juditka, hogy nehogy kártyaparti nélkül teljen a költözés, és pénteken kaptuk a kulcsot. Na ezzel csak egy bibi volt. A lakást nagyon gáz állapotban sikerült az előző lakóknak ittthagyni. Ez a baj, ez. Mindig van egy előző lakó..... A gondnokok kiakadtak, ment a huzavona két és fél órán át, végül mi úgy döntöttünk átvesszük a lakást, fessék ki, a takarítást meg megcsinálom én. Szerintem ha legközelebb ilyen döntsét hozok, állítsatok falhoz és lőjjetek meg, hogy kórházban kezeljenek!

A konyhában szürke volt a padló, kefével végigkeféltem és kiderült, hogy a fuga fehér. Nem mondom meg, hogy mit szedtem ki a fürdőkből, de anyám majdnem rosszul lett. Ámde! Mivel mi költöztünk, vagyis bennünk volt a láz, hát úgy döntöttünk, akkor költözzünk! - mondjuk ebbe nagy szerepe volt, a Tigrisként lelkesedő és ugráló Juditkának. Igy aztán sikeresen lebonyolítottuk a világ legfurcsább költözését, minek keretein belül legelőször átpakoltuk a pince teljes tartalmát. Mikor ez megvolt, és még volt sörünk is, úgy döntöttünk átpakoljuk a kerékpár tárolóból is a cuccokat. De ekkor még mindig nem lett este, viszont szemerkélt az eső, ezért átpakoltuk a teraszt, ott sem fogunk mi már enni alapon. Hétfőn átpakoltuk a konyhát, minek hatására minden nap vagy kétszer, háromszor át kellett a két konyha között mászkálni a hozzávalókkal, hogy legyen ebéd meg vacsora.

Kedden megjött a festő és délután kettőig kifestette az egész lakást. Szerdán nem volt időnk pakolászni, mert már nem emlékszem, hogy mit csináltunk, de tudom, hogy csütörtökön átvittem a két fürdőszobát. Mármint nem konkrátan, csak a cuccainkat átpakoltam. Hihetetlen mennyi kacatunk van!!!

Péntekre Péter szabit kapott, na meg egy kiskocsit kölcsön, így már csütörtök este nagy erőkkel megkezdtük a még száradó falak lerombolását. Pénteken egész nap dolgoztunk és bár eredetileg arról volt szó, hogy Juditka lesz a gyerekekkel, Mama meg segít nekünk, pont fordítva lett. Mama főzött, gyerekekre vigyázott és igyekezett, hogy ne legyenek láb alatt, Juditka meg vagy százszor megtette a két épület közötti távot. Kicsit igyekeznünk is kellett, mert Péntek éjjelre vártuk Koresz unokaöcsémet feleségével meg MargóMamával, hogy a nyár elején összegyűjtött és a pincénkben tárolt húsz zsáknyi adományt elszállítsák. 

Végülis egész jól haladtunk. Én kipakoltam egy szekrényt, Péter szédszedte (nyilván nem fér ki az ajtón semmi), összerakta, visszapakoltam. Az egész költözést lebonyolítottuk a Katitól kölcsön kapott hat Ikeás szatyorral, meg a Wiebkétől kapott hat ládával.

A lakást nagyon szeretjük. A konyhája kétszer akkora, mint az előző volt, a fürdőszobák is kényelmesek, tágasak. A gyerekek kapták meg a legnagyobb szobát, ahol a Noémi ágya végébe még a csúszda is befért, és még maradt egy 3X3 méteres tér is játszani. Mi költöztünk a középső szobába, ahová nagyjából ugyanúgy fért el a bútorunk, mint korábban. Minden szobánk legalább egy méterrel szélesebb, mint az előző lakásban volt, ugyanolyan elrendezés mellett. Vettünk új tévét. Mert egy ekkora nappaliba már jól látható kép kell. Mondta a nagy Ő. Csinált cuki kis táblázatot a fellelhető tipusokról, hibáikról és egyebekről, majd végül a Samsung győzőtt, mert legalacsonyabb a fogyasztása, legszebb a képe és legvékonyabb. Na nem tudom, hogy ezek közül melyik volt a lényegesebb. Hazahozni kicsit kaland volt, mert egyrészt aznap este még a frissibe Ricardon megnyert bőrszékekért is el akartunk menni, másrészt meg átvátelkor derült ki - fizetés után - hogy a tévének nincs semmilyen csomagolása. Frissentartó fóliába tekerték, nehogy hazáig megrothadjon nekünk. Főttünk is mi rendesen, meg szidtuk a Média Marktot, de ez volt.

A nagy újradizájnolás keretében nemcsak tévét meg bőrszékeket vettünk, hanem sikerült ötven frankkért megvenni egy étkező asztalt is. Tejüveg a teteje, két fiókja van. Ez konkrátan két darab öt centi magas, negyven centi mély, asztal hossz széles fiók, ami kiváló szalvéta tároló vagy evőeszköz, vagy ki mit akar. Tudom, gyenge nők, de én erre vágytam! Nem szeretek evés közben állandóan felállni és törlőkendőért menni.

Na közben majd el felejtettem, hogy Kingi egyik napról a másikra elkezdett egyedül enni. Eddig ezt azért nem erőltettük, mert ha kezébe adtam a kanalat csak engem akart etetni, magát nem. Na de most. Lelkesen és nagy hatékonysággal eszik egyedül, hangosan és nyamnyogva.

A nagy átköltözés izgalmak közepette megkezdődött a tanév. Noémi olyan feles érzelmekkel viseltetik. Szereti és akar is menni, de a leckét csak úgy tudom vele megíratni, hogy előtte Lolit kikapcsolt állapotba helyezem, mert különben minden más sokkal fontosabb lesz. Reggelente Apa kísérte egész máig, de délutánonként egyedül ment vissza. Vannak általános, vagyis nem defniált órái, amikor írni, olvasni tanulnak, és természetesen vannak órarend szerint definiált órái: könytár - vagyis könyvtárba mennek, kézművesóra, ének-zene, torna, úszás, kultúra és vallás. Persze legjobban a kézművesórát várja. Míg költöztünk Kata megtanította kötni, aztán most mást sem akar egész nap :)

Lolinak kedden kezdődött az ovi. Vicces volt, hogy hétfőn kétségbeesett arccal becsengetett Amy, Amanda anyukája, hogy igaz, hogy Amanda már nagycsoportos, de nem volt hajlandó egyedül elmenni, és ugye Loli el fogja kísérni másnap, meg a hét többi napján. Megnyugtattuk, persze. Így aztán az én kiscsoportos nagylányom kedd reggel becsengetett Amandáért, és ketten szökdécselve elmentek oviba. Azt mondta, az ablakban várjam a Kingivel, mint ahogy együtt vártuk a Noémit eddig, így aztán érte sem kellett menni. Rettenetesen ügyes. Kis hátizsákjával, szokszó nélkül megy. Szeret menni, csak fel van kicsit háborodva, hogy neki miért nem kell délután visszamenni. Merthogy Noéminek most is két délután vissza kell menni. Megbeszéltük, majd jövőre. Addig még pihenünk. Merthogy akkor már a Kingi megy spielgruppéba, Loli nagycsoportos lesz, Noémi meg másodikos. Na most kidülledt a szemem, oh, oh, oooooooooooóóóó!