Egy hétvége a tengerentúlon

Beszélek az otthoniakkal, hogy mit csinálok a tengerentúlon hétvégén. Mondom, vásárolok. Biztos nehéz elhinni, hogy egy férfi egész nap ezt csinálja. Pedig nem áll messze a valóságtól. Hogy hihetőbb legyen, elmesélem a mai epizódot.

Életem párja, még utazás előtt: Baba, hozzál már egy pizsamát, egy ilyen pöttyös pizsamát a “gepből”, amiből a múltkor is vettem. Apa Amerikába el. Persze a vásárlás első körében elfelejtettem, úgyhogy maradt a második körre. Autózok 15 km-t, bemegyek a boltba. Láttál már engem ruhaboltban vásárolni? Első reakció: jaj, hol vagyok? Csupa női ruha. Akkor biztos ez a nőiruha-osztály. Jaj, de hogy néz ki egy női pizsama? Némi keresgélés után találok néhány fehér-rózsaszín csíkos darabot. Lehet, hogy ez az? Van mellette nadrág is, külön. Bár arra a pöttyösre emlékezetből egyáltalán nem, de legalább egy rabruhára hasonlít. És különben is bugyik vannak mellette, tudja a franc. Kérdezzük meg az eladót. Eladó kedvesen visszavisz ugyanoda, ott vannak. Továbbra sem pöttyös.

Na jó, ezt nem merem megvenni. Kimegyek, keresek wifit. Hogy vizualizálni lehessen: bambán mászkálok a boltok előtt, nézem, hol jobb a vétel. Három boltal arrébb rám mosolyog a térerő. Rámegyek a GAP honlapjára, ott van: pizsama szett, pöttyös, 59 dolcsi. Pont olyan, mint amire emlékeztem. Megyek vissza az eladónak mutatom: tessék, ilyet kérek. Ó, olyan nincs. Szett egyáltalán nincs, karácsonykor elfogyott mind. Akkor kezdjük előről. Fel a wifire megint. Egy kis tapizás, kiderül, a honlap tudja, melyik boltban van ebből a pöttyös pizsiből. A honlap jó fej. Egyetért velem, hogy itt most nincs ilyen, de a 20 km-rel arrébb levő Stanfordi boltban van.

Ebédelésre vonatkozó terveimet elhalasztom, kocsiba ülök, irány Stanford. Bár emlékezetből megyek, azért valahogy eltalálok. Mázli, egyből a GAP mellett parkolok le. Hja, néha szerencsém is lehet. Bemegyek, immár rutinosan lokalizálom a pizsamarészleget, mutatom a csajnak, hogy ilyet kérek. Hát, olyan nincs, csak L-esben, de itt van ez a fehér pöttyös. Ez az, megtaláltam! Bár nem pont olyan, de eléggé hasonlít. Hálásan köszönöm, megyek, fizetnék: 120 dolcsi. Mi van? Ja, hogy az selyem. És nem adják szettben, csak egyenként. Úgy meg annyi, mert selyem. És különben is, a pénztáros szerint nekik nincs is szettjük, mert karácsony után elfogyott. Még talán ki is fizetném, ha tudnám, hogy Babám szeretni fogja. De nem kockáztatok.

Kezdjük előről megint. Lehet, hogy abban a fél órában megvette valaki, amíg odaértem? Megint keresek wifit. A honlap szerint még mindig van pizsama ott, abban a boltban. Vissza a boltba, csak kitartás. Mutatom a csajnak, hogy az internet szerint itt most, neki van olyan pizsamája, amit keresek. Nagy kerek szemekkel néz, de azért elgondolkodik. Elsőre kedvesen odavezet a leértékelt árukhoz, és közli, hogy ha van, akkor a hozzávetőleg 2200, rendezetlen darab között lesz. Nem baj, ez már valami. De azért elmegy a raktárba. Két perc múlva előjön 4 szett pizsamával. Mindegyik M-es. A színe persze nem olyan, de legalább az alakja igen, szettben van, és nem selyem. És csak 60 dollár egy szett. Ez az! Meg még az is lehet, hogy le van értékelve, bár ebben nem annyira bízok. Diadalittasan a pénztár felé veszem az irányt. Gondolom, ha 60 dolcsi , az egyiket megveszem, ha olcsóbb, akkor talán mind a kettőt is. Ha már ennyit dolgoztam rajta, legyen eredménye. Az első 20 dolcsi. A másikat nem tudja. A mellette levő pénztáros szerint 40. Na, akkor a kereten belül vagyunk. De valami megakad, matatnak a pénztárgépen a szomszéd pénztárossal. Hosszú másodpercek telnek el. Végül kiböki: 45 dollár a vége.

Jessz! - gondolom magamban. Csak egy pár órát kellett rajta dolgoznom, és megvan. Végre megvan, amiért jöttem, és mehetek keresni valami harapnivalót.

Hát, így telik a hétvégém a tengerentúlon. Most már talán látszik, nem unatkozom. A Babámnak pedig ezúton üzenem, hogy szeretem, és viszek neki pizsamát, ha a hétfejű sárkánnyal kell megküzdenem, akkor is!