Állatkert az otthonomban

Gyerekként rajongtam Gerald Durell könyveiért. Titkon arról ábrándoztam, hogy majd egyszer nekem is jó sok veszélyes állatom lesz, és majd mind eldugdosom a szüleim elől, és majd híres etimológus leszek. Vagy rendőr. Vagy csak simán hibbant felnőtt.

Persze nem mertem a húrt túlfeszíteni, így csak két árva hosszúszőrű tengerimalacot tartottam a meglévő háztályi állatállomány mellett (tyúk, disznó, Mama udvarán kacsa, Keresztanyáméknál gyöngytyúk), és persze kutya meg macska. Ebből is láthatjátok, micsoda sanyarú, állattalan gyermekkorom lehetett.

Amikor beköltöztünk ebbe a szép, és mostanra már igazán megszeretett házunkba, nem hittem volna, hogy minden gyermekori álmom beteljesülhet. Rendszeresen dézsmálja a fű alatt rejtőző lárvákat egy BORZ, a  kukát nem tehetjük ki csak az elszállítás reggelén, mert a RÓKÁK rendszeresen a környéken járőrőznek. A nyáron a szomszéd kihívta a vadaspark dolgozóit, mert a terasz mellett álldogált egy ŐZ, és persze mindeközben Pascal a TEKInk úgy döntött, hogy biz'isten ő nem alszik téli álmot.

Szokásához híven egész egyszerűen meglépett a teleltetésére elkészített szlamával bélelt dobozból, a pincéből, a harmadik polcról. Miután már két hete nem evett és a pinceablak nyitva volt. Állítólag 10 fok alatt már nem képes mozogni, de úgy tűnik Pascal ezt a részt nem olvasta a szakkönyvekben. Azt írják, ilyenkor erővel kell felkelteni, hogy egyen...... nem tudom, erővel kell visszafogni, mert még a terráriumból is ki akarja magát küzdeni. Ki szoktuk tenni a padlóra, had menjen amerre lát, és hát úgy nézzük, elég messzire ellát.

És akkor még nem is mondtam legfrissebb lakónkat. Már két éjjel arra ébredtem, hogy karmok szaladgálnak a fejem fölött a lambéria és a tető között. Elsőre rettenetesen megijedtem, hogy egér, mert amikor gyerek voltam, egyszer hajnal 2től nagyjából 5ig kergetett az egész családunk egy egeret otthon (ja, őt ki is hagytam a felsorolásból) oly módon, hogy az összes bútort el kellett mozdítani a helyéről, majd Jóapám ránk szólt, hogy akkor most takarítsátok is ki, ha már elhúztuk. Szóval nem szeretem az egereket, na. 

Gondoltam jobb a békesség, átmegyek a szomszédba és megtudakolom, hogy ők is hallják-e, illetve mi a teendő, ha a lambéria alá beköltözik egy egércsalád? Szerencsére Uecker bácsi megnyugtatott: Áhh, nem egér, hanem NYEST. Szokott jönni, de aztán elmegy, nem kell miatta izgulni. Elkapja az egereket, ha esetleg lennének, meg a madarakat is, amik néha befészkelnek a tető alá.

Végtelen nyugalom áradt szét bennem ettől. Nem elég, hogy 4 hónapja vettünk egy nagyszerű házat, egy komplett állatkertet is kaptunk hozzá, és mindezt tök ingyen. Na, kell ennél több????