BUÉK-értékelő

  Hát ezt én idejében elkezdtem, de.............. ismertek.

Jó pár éve már, és mondjuk vagyok annyira szilveszteri kialvatlan, hogy lusta legyek rákeresni a konkrét dátumra, hogy egy pár fura szerzet kitalálta az évértékelő beszédet. Az alapgondolat minden bizonnyal az volt, hogy azok, akik esetleg átaludták az év egy részét, netán analfabéták voltak, esetleg vakok, akik nem tudnak olvasni a sorok között, nos azok is rálátást kapjanak az elmúlt évről. Azt a nagy merészséget eszeltem ki, hogy megellőzve az aktuális paprikajancsikat én már most, a hihetetlen január elsején megteszem évértékelő billentyűzetkoptatásomat (ezt persze csak elkezdeni sikerült elsején - a szerk).

Január nálunk minden évben tömény szülinapozással telik. Értem ez alatt konkrétan a megünnepelt 12 születésnapját két gyermekemnek (Noémi ugye nem januárban született - a szerk). Február végére már a hajamból is Rama csöpög általában, ezért most elhatároztam, hogy radikális szülinapi-buli-csökkentést fogok előirányozni. Gyermekenként max. 3 lesz engedélyezve. Kemény vagyok, mi?

Februárban elugrottunk sielni. Eszméletlen jól sikerült, de tényleg. Ha még emlékeztek.... Talán ezért is döntöttünk úgy, hogy megismételjük a bravúrt és befoglaltuk ugyanoda. Mondjuk hasonló kalandokat nem igérünk.

Március, április és május csendes szorgoskodásokkal telt. Voltak persze izgalmas dolgok is, például ingyen megkapott az ovi egy igazi óvodatermet a kiscsoportnak és a hatalmas, világos, saját kerttel rendelkező terem azonnal mindenki szíve csücske lett. 

A küszöb alól kúszott ki egyszer csak a nyári szünet. A síszünet után még relatíve időben észleltük, hogy foglalni kellene valami nyaralást. Megcsíptük az utolsó szabad szobát Menorcán egy mint kiderült végtelenül jó és gyerekbarát szállodában. Bár az idő nem volt az az álom, mert kétszer is megáztunk, ám mindkétszer 28 fokos víz esett ránk - mi a fene, szabadtéri zuhany? - másrészt ezzel csak a tengerpart ürült le 7 családnyira. A beszédek alapján kiderült, hogy volt 2 északnémet, 2 angol, 2 svájci meg mi. Nem is értettük, hová menekül a többi ember! A homok nagyon kellemes meleg volt, nem különben a víz, a szobában ennél csak rosszabb lett volna, és mindkétszer igazunk volt. Az eső hamar elállt, az idő kitisztult, mi meg hullámlovasoztunk tovább. Két dolog kicsit rontotta az egyébként tökéletes életérzést: 1. indulásunk előtt két estével a gyerekek a barátainknál éjszakáztak volna, ha nem nézik végig a Mononoke hercegnő című animációs filmet, amitől is rettenetesen megijedtek. A Noémi azóta is fél egyedül, Loli alvajáró lett és éjjelente minket keres. Ott nem voltak hajlandóak még a szobánkban sem elmenni egyedül a fürdőszobába, mert ott lesz a fejetlen szarvasisten. 2. ugyanezen nap alkalmából a Loli elesett a betonon és nagyon csúnyán felhorzsolta a térdét, ami az indulásunk napjára begennyesedett. Lefertőtlenítettem persze, meg kezeltem folyamatosan, de a sós víz mindent lemart róla. Lolika hősiesen fél lábon állt a hullámzásban, amíg csak bírta, de aztán csak le kellett ülnie. Na meg a sós homokban térdeplés....... ennek ellenére sírni nem sírtak, sőt nagyon jól érezték magukat. Hónapok múltán is a nyaralásról beszéltek. Még az is lehet, hogy úgy teszünk mint a Terminátor és visszatérünk oda.

Az 5 hetes nyári szünet szinte semmi, elrepült mint a papírsárkány, és csak azt vettük észre, hogy megint iskola, ovi, magyarovi, és Tadááááám, a Kingi spielgruppés lett. A hihetetlen szabadságot, amit ezzel kaptam, azonnal hasznosítottam heti (most már) 2 pilates órában és heti 1 németórában. 

Az októberi őszi szünet megint Magyarországon talált bennünket, hogy megünnepeljük a Dornbach nagyszülők szülinapjait. Olyan rendesek, hogy úgy alakíttatták a sorsot, hogy egy napon születtek, így sosem felejtik el a másik szülinapját :) Hihetetlen meglepetéssel kaptam férjecskémtől egy varrógépet és ezzel új szenvedélyem indult útjára. Mindenféléket varrtam már a csodálatos kis masinámon, és tegnap óta már varrós sarkom is van, mert az én hihetetlen jófej férjem, képes volt este 7-kor nekiállni átrendezni a szobát, hogy beférjen egy asztal. Természetesen mindez nem a családomtól rabol el időt, hanem Magduskától, meg innen, meg egy keveset az ovitól.

November oly gyorsan elmúlt és oly meleg volt, hogy azt hittük még szeptember van, aztán egyszercsak nyakunkon volt a karácsony. Mivel idén oly szerencsétlenül jött ki a karácsony, hogy péntek délig még iskola, szombaton meg már szenteste, így nem tudtunk hazautazni, ellenben elhívtuk a rokonok egyik felét, hogy töltse itt velünk az ünnepet. Az ünnep előtti utolsó hétfőn délután Péterrel kettesben elmentünk nagybevásárlásra és majd félig töltöttük a teraszt kajával, hogy aztán Apukám távozásuk előtti este megjegyezze, hogy ideje indulni, fogytán az ellátmány a teraszon! Az óév utolsó napja is hasonló szellemben talált minket, ugyanis karácsonyra kértem Muzsikától egy Angry Bird madarat (horgolta) és azzal eszméletlen jókat játszottunk mind karácsonykor, mind szilveszterkor. Jácint megalázó csapásokat mért ránk minden játékban. És lassan itt vagyunk az éve első döcögős hetében, minden reggel intenzív úszáson Judittal, ahol úúúúúúgy elfáradunk, hogy hazaérve csak ülünk és ülünk és hülyeségeket beszélünk............. ugye?!