Bejegyzések

Egyet vissza....

Nagyon furcsa volt hajnali ötkor Sihlau megálló. Békák kuruttyoltak, madarak csicseregtek és tömeg volt. Kicsit el is gondolkodtam, hogy mi van itt ma.......... de most kicsit előre siettem, menjünk egy lépést vissza! Loli egész nap nyavalygott. Lehet azért, mert tudta, hogy másnap elutazom, lehet csak mert még nem barátkozott meg a rollerel.... Nem tudom. Pedig milyen nagyon várta, hogy megkapja. Előző hét szerdán ugyanis találtam a Migrosban negyven pénzért szuperjó rollert, de nem volt sajnos csak egy meg a bemutatópéldány, és hát hiába győzködtem én az eladót, hogy nekem két egyforma kell két nagy gyereknek (mert ugye Kingi ott vigyorgott a bevásárlókocsiban). Nem hatottam meg. A bemutatópéldányt nem adta oda. Túl fiatal volt, gyerektelen, mondhatjuk, hogy kis Csitri. Nem láthatta, hogy micsoda fatva is lehetne ebből. Az, hogy végül nem lett, csak és kizárólag a Lolin múlott, mert míg a Noémi megállás nélkül hajtogatta, hogy "akkor ez az enyém, Anya meg vesz neked másikat, jó?...

Tragégyia!!!!

Méghozzá a köbön. Első körben a szünetet azzal kezdtük, hogy minden nap mentünk intenziv úszás tanfolyamra a Judithoz. A gyerekek rettenetesen élvezték, bár volt némi sűrítés a dologban, mert Hétfőn csatlakozott hozzánk a Philipp és őt is vittem utána magunkkal a Trampolinoba. Hétfőn nálunk aludt, hogy aztán másnap rohamléptekben hazavigyük és el ne késsünk az óráról. Csütörtök rettenetes sűrű nap lett megint, egyrészt mert a vízben pancsolva Chiara meg Loli megdumálták, hogy a Chiara nálunk fog aludni, így együtt mentünk a Glattzentrumba. Másrészt meg mert nagyon ügyesen és szépen kivitelezve megtörtem az autót parkolás közben. Igen, köszönöm, tényleg barom vagyok. A Loli zokogott egy sort, hogy nem akarja, hogy a Galaxy beteg legyen, és ÉN betegítettem meg a Galaxyt, meg hogy mit fog szólni Apa?! Mivel eredetileg arról volt szó, hogy aznap Apa haza se gyün, hanem bulizni megy, mérhetetlen aggodalomtól fűtve, hogy vajon mennyire korrekt az én helyzet leírásom, sürgősen hazajött egy vi...

Szavazzunk!

Kép
Történt, hogy van valaki a családban, aki ért a fényképezéshez. Május 3-16 között lehet ezekre a képekre szavazni, naponta legfeljebb ötre, de másnap megint. Így aztán javasolom, akinek tetszik, klikkeljen bátran. A menü: Hegycsúcs holdfényben Út a csúcsra Duna-delta Poprádi-tó Éjjeli őrjárat Hölgyek Szélvihar Grönland tájai 1 Grönland tájai 2 Grönland tájai 3 Grönland tájai 4 Nénik Olasz pár A_spanyol Város peremén

2010.04.18

Kedves Naplóm! A mai nap rohadt nagyon fárasztóra sikeredett. Tudom, tudom, három gyerek mellett a napok igazán fárasztóak tudnak lenni, de valójában nem. A három gyerek nagyszerűen eljátszik magában együtt, és még csak a játékokon sem vesznek össze. Olyan sűrűn. Már korábban elhatároztam, hogy ma tárkonyos ragulevest főzök, amihez persze Péternek kötelezően lángost kell sütnöm. Megemlítettem ezt tegnap a Wiebkének, aki örömében nagyot kiáltott: Bécsben is van lángos! Ez ugyanaz? Azt szeretjük nagyon, csak túl sok fokhagymás olajat tesznek rá.... Nos ezen lelkes mondaton felbuzdulva úgy döntöttem, hogy majd akkor szólok nekik, és adok és megtanítom lángost sütni. Ezzel nem is lett volna semmi gond, ha időközben nem szól nekem a Christina, Philipp anyukája, hogy lenne-e kedvünk hozzájuk csatlakozni egy grillezés vagy egy Uetliberg megmászás elejéig? Mivel főzni már főztem, hát megbeszéltük, hogy fél háromra átmegyünk hozzájuk Stallikonba, és a lakásuktól együtt felgyalogolunk a csúcs...

Kis lépés ez....

Tegnap este lefekvés után pánikszerűen kipattantam az ágyból és a nappaliba rongyoltam a telefonomért. Gondosan közepesen hangosra állítottam a hangerőt és a fejem mellé tettem, hogy meghalljam, he mennem kell. Mert így fekszem le, már vagy öt hete minden nap. Ha mennem kell, hát megyek. Én vagyok ugyanis a bébiszitter, ha a Zsuzsiban ideiglenesen lakó kislány felmondaná az albérletet. Az inger, hogy ébreszthető legyek oly nagy, hogy a gyermek hétfői megszületése sem volt képes ezt törölni. Megszületett, igen. Tudom kis lépés lenne ez nekem, de mégsem tudok leállni........ A gyerekeknek elkezdődött péntekenként a lovaglás. Noéminek annyira tetszik, hogy ma konkrétan könyörgőre kellett fognom, hogy hazajöjjön velem, annyira az istállóban akart maradni. Érvelt is: A lovak is itt laknak! Ami igaz, de mégsem ugyanaz, mert példának okáért nem szoktak fürdeni és esti mesét sem néznek. Mellesleg, -vettem elő zsebemből a korábbi tapasztalatok miatt odakészített mazsolát-, mazsolát sem csemegéz...

Uuuuuuupppsssz

Mivel a boldog apa rettenetesen boldog és kimerült, elfelejtette ledokumentálni az eseményeket, így én sem merem komolyabban. Legyen egyenlőre elég annyi, hogy 4155g, mondjuk 56 centi és ránézésre már akkora mint egy kéthónapos csecsemő. És rettenetesen édes!!!!! Fruzsi, csak hogy tisztázzuk a félreértéseket. :) Ja és mindez tegnap délben volt, csak nagy itt a hajtás...........

Nagy a rakás

Az az idilli állapot van itten, hogy Apa a melóban, Noémi az oviban, Loli a fotelban, Kingi még az ágyban, Máté a kanapén és Zsuzsi a kórházban van. Ja a mosásnapot ki is hagytam........ szóval a szennyes a mosókonyhában. Fél hét óta itt izgulunk és szorítjuk kezünket a Zsuzsinak........ Majd szólok, ha van van valami.........