Farsang

Most, hogy már kisült az egy-egy tepsi túrós, nutellás és lekváros batyu, sőt az udvaron didergő terhes és kiskorú sierehadat is megmelengette a batyu belülről, gondoltam leülök és megírom, hogy mi is volt a farsangkor. Azaz pénteken.

Azzal kezdeném, hogy bár jó pár napig próbáltam agymosásban részesíteni a gyerekeket, miszerint másnak is lehet öltözni, nem csak leopárdnak, hát nem sikerült. Noémi következetesen és kitartóan csak az akart lenni.

Loli szülinapjára kapott egy balerina készletet, amiben volt tavasztündér ruhácska, ezt megspékeltük egy lila lepkeszárnnyal és nagy ravaszul rávettem a kedves szomszédomat, hogy origamizzon már nekünk egy pár virágot. Mondjuk tizet. Így lett végül a ruháján is virág amit, meghírdetvén a tavaszt bőszen is osztogatott. De most nagyon előrerohantam. Kezdjük a legelején.

A legeleje valahol reggel fél kilenckor volt, amikoris Kingi szólt, hogy eeeeeeeeeee. Ezzel kezdetét vette a napi rettenet. Na, vajon miért is? Na csak azért, mert a délelőtti program úgy nézett ki, hogy kilenc után áthozta a kisfiát bébiszittelésre az az Anyuka, aki később virágorigamizásra lett befogva. Tizenegykor gyorsan bedagasztottam egy adag csőröge fánkot. Fél tizenkettő után öt perccel ért vissza, mikoris én már cipőben és kapátban vártam rá, mert indulnom kellett a Loliért. Mikor hazaértünk, gyorsan nekiláttam ebédet rittyenteni (Thai tészta), amit nagy lekesen meg is ettünk. Egyre érkezett a Panna, akinek szülei máshogy nem tudták volna megoldani a farsangot, ha csak én el nem viszem magammal a kislányt, amit egyébként szívesen megtettem. Kettőre kisütöttem a csőrögéket és vártam, hogy Kingi felkeljen és átvihessem az OrigamiMaminak bébiszittre, hiszen kölcsöngyerek visszajár. :)

Háromra mentünk a farsangra. Elhatároztam már korábban, hogy bár csak két saját gyerekkel és egy adag csőrögéve megyek, juszt se fogok aktívan részt venni a buliban, mint gyermek szórakoztató egység. Nos ez nagyjából sikerült is. Egész jól alakult a buli, míg egy adott pillanatban elém nem toppant a Loli meg a Chiara, hogy ők most megbeszélték, hogy a Chiara nálunk alszik és juhhhhhhhhééééééé. Na mondom részemről oké, de azért meg kellene beszélni a Fernandával, a Chiara anyukájával ( na most akkor tisztázzuk, hogy az anyuka földi, vagyis pesti magyar, az apuka meg svájci olasz), hogy lehet-e. Belement, mivel otthon egy negyven fokos lázban szenvedő kistesó várta.

Hazaértünk negyed hétre, majd azonnal visszaült az autóba Apa és Noémi, mert a változatosság kedvéért Noémi meg a Philippéknél aludt Stallikonban.

A két csicseriborsó meglepően hamar elaludt, bár ebben nagy szerepe volt, hogy a Mama szobájában aludtak a nagyágyon és Lolának is van az Apa instant horkolásporából, Chiara meg belátta, hogy jobb, ha ő is gyorsan elalszik. Reggel mámorító volt fél KILENCKOR arra ébredni, hogy ezek ketten a konyhában sutyorognak és vadul rajzolnak. Csak a kupakok pattanását lehetett hallani, ahogy viszatették a tollra. Mi úgy kilenckor kikászálódtunk, mert akkorra már sebességbe is kellett tenni magunkat, mert 1, lassan hazahozzák a Noémit, 2, meg kell sütnöm két sós krokodilt és 3, el kell mennünk a soron következő, esetünkben ottalvós buliba. De ez majd egy másik történet.  Na, jó kis farsang volt, ugye?