Azok a fránya szavak

Istenem, mennyit kell szenvedni az embernek, mire érthetően el tudja mondani mindenkinek, hogy mit szeretne, mi a pálya és mizu.... Lolikám például rendesen izzad, pedig már elég peszédképes hivatalosan, mégis sokszor jobban megérjük a macska szintjén kommunikáló Kingit, mint őt. De miért is? No, lássunk egy példát!

Loli: Anya, mikor nyithatom ki a tropikáriumot? Én: A MIT? Loli: a tropikáriumot! Én: úgy érted akváriumot? L: igen, mikor? Én: hát a halak már kaptak enni, de egy kicsit benézhetsz hozzájuk! L: nem a halakat, hanem ott a falon. Én: MIIIIIIIIIIIII?????? Mit szeretnél a falon kinyitni????? Loli: a tropikáriumot........ (nekiálltam gondolkozni.......) Én: úgy érted, hogy az ADVENTI KALENDÁRIUMOT? Loli: IGEEEN, kinyithatom?  És persze azóta is következetesen tropikáriumnak hívja.

Másik kedvenc kavarodási pontunk az az ovi körül van. Hétfőnként Langnauban van ovi, szerdán Zürichben és kéthetente péntekenként Langnauban van magyartalálkozó a többi családdal. Teljesen mindegy, hogy milyen nap van és én milyen nevet adok a programnak, csak és kizárólag a pénteki találkozókat akarják ovinak elfogadni, és veszekednek velem, mikor mondom, hogy de NEM LESZ ott ez meg ez. De azért szeretnek járni, meg én is szeretem, hátha sikerül némi egzaktabb szókincset felvenni, mert amíg velem vannak, csak hülyéskednek velük azok a fránya szavak.

 

ui: lesz majd beszámoló a Mikulás dömpingről.......... csak szerezzen nekem valaki szabad 2 órát :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az ima ereje

Bizonyított tény, hogy az ima mindenre jó. Meggyógyítja a beteget, összekovácsol, és elköltözteti a rossz szomszédot. Nekem legalábbis megtette. Volt itt ugye az a zenélő csapat, akiktől nem tudtunk éjjelente aludni. Na, a tegnapi nappal ünnepélyesen elköltöztek. Nincs többé zene, köszönöm. Jókedvemben táncra tudnék perdülni! Zene nélkül, csak úgy.... mert aki igazán hisz, annak minden sikerül!
További információk

Sokkterápia

Mindig, amikor úgy érezzük, hogy olyan kis békésen-rendesen éldegélünk, jön egy kis sokk, hogy megtudjuk lehetne ez máshogy is. Legutóbb például az én kedves jó emberem szülői értekezletre ment a Noémi tanárnőjéhez, hogy egy jó óra múltán sokkos állapotban térjen haza. Kérdeztem: mi van? - csak a fejét rázta erőst a bárszekrényt stírölte, és csak ült a fotelban, csak ült. Gondolom szíverősítőre vágyakozott. De aztán belevágott: 15 év! 15 évvel fiatalabb nálam a Noémi új osztályfőnöke! Ez az első munkahelye! -Drágám, ne izgasd magad, valahol neki is el kell kezdeni. Aztán persze még kiderült, hogy azért nem teljesen hülyék az iskolában sem, kapott egy idős tanerőt mentornak, aki figyeli a munkáját és akitől tanácsot kérhet. Egyenlőre örülünk, mert lelkes kis tanerő, és igyekszik a gyerekekbe is lelkesedést önteni.  Na de ezzel még nem volt vége.......... Péter csak a fejét rázta. Mint 5 perccel később kiderült, a szülők egy része reklamált, hogy kevés a házi (azóta több is lett), meg ho
További információk

A csoda maga

Szorgos kishangya lévén, nagy bőszen porszívóztam, amikor is csöngettek. Én is meglepődtem, hogy meghallottam, hát még a csöngető. Be se akart jönni, de aztán mégis úgy döntött, nem hagyja a ház előtt azt a cuki kis csomagot, amit hozott. Naná, hogy az epekedve várt csilli-villi laptopom érkezett meg. Nem mertem hozzáérni Péter hazaérkezéséig. Valahogy ez kettesben jobb érzés. És most itt ülök a Tégla gépénél a hős billentyűbetyár pedig installál. Ha három napon belül nem lesz új bejegyzés, tudjátok, hogy éhségsztájkba kezdtem a birtokjogom megszerzéséért. :)))))
További információk