Egy országot megalázni

Bár mostanában sokat hallani, hogy a magyar nemzetet megalázták, azért jó tudni, nem mi vagyunk az egyetlenek. Íme a svájciak megaláztatása.

2008. Július. Úgy egy éve, Kadhafi líbiai diktátor fia, Hannibal úgy döntött, hogy várandós feleségével és két szolgálójukkal Genfbe utaznak, hogy leendő gyerekük itt szülessen meg. Minden jel szerint szolgálóikat rabszolgának tekintették, és többek között rendszeresen ütlegelték. Mikor a szolgálók Hannibal és neje nélkül maradtak, haladéktalanul kihasználták az ország nyújtotta előnyöket, és szóltak a rendőrségnek, aminek az lett a vége, hogy az elnök fia és felesége két napot svájci zárkában töltöttek.

Kadhafi persze azonnal kiverte a balhét, utasított az összes líbiai pénz kivonására svájci bankokból, diplomatákat hívott vissza, svájci cégeket kényszerített irodák bezárására és az olajcsapokra is rátette a kezét. Ráadásképpen két, éppen Líbiában tartózkodó svájci üzletembert is biztosított vendégszeretetéről, vagyis elintézte, hogy egy darabig még biztosan Líbiában maradjanak (az egyikük az ABB konszern líbiai első embere).

2009. Augusztus. A svájci kormány feje, Hans-Rudolf Merz bocsánatot kért a történtekért (az eddigi bizonyítékok egyébként egybevágnak a szolgálók verziójával). Kadhafi ígéretet tett arra, hogy az üzletembereket elengedik. A kormányfő a kormány különgépével személyesen ment Líbiába, hogy hazahozza a túszokat. A gép visszatért svájcba, a fedélzeten Merz-cel, de az üzletemberek helyett Svájc csak ígéreteket kapott.

A történet itt tart - biztosan nem az első és nem az utolsó példa kemény diplomáciai arculcsapásokra. Lám, Svájc sem olyan nagy és hatalmas, mint ahogyan az gyakran képzeljük.