Máglyatöltelékek

Vááááááá........ és mégegyszer...váááááá......Máglyára mindenkit! Kezdjük velem, mert már igazán megértem egy jó kis büntire. Kezdjük azzal, hogy szombaton volt szerelmetes uram születésnapja. Készültünk a csajokkal nagyon. Igaz, hogy ravasz módon vett magának szülinapi ajándék gyanánt egy bicajkompjútert (igen, így) és azt mondta, hogy ez minden, erre vágyik, de azért mégiscsak kapott tőlünk legót. Ravasz voltam mi, csak csomagolópapírt felejtettem el venni. Sebaj, van még itthon karácsonyi, majd a fonákját használjuk. Pech, hogy tök fehér. Nem baj, van színes tollunk, majd a gyerekek rajzolnak rá valamit. Így is lett. Némi rajzolt csigát, két virágot egy csillagot és a nevét ráírta. Lola körberajzolta a tenyerét, majd közölte:L: Anya, segíssél! Rajzoljál egy szigát. Lerajzoltam. L: Most egy vijágot. Megvolt. L: Most még egy vijágot. Akkor már rájöttem, hogy le kell másolnom a Noémi dobozát. De szerencsére azt nem akarta, hogy még a Noémi nevét is írjam rá. Aztán jól eldugtuk. Reggelre kelve, nem hagytam, hogy Apát is felkeltsék a lurkók, hanem a tuti rejtekhelyről elővettük az ajándékokat és a Boldohóg Szüliiiiiinaaaaaaapot végtelenül bájosan, de annál hamisabban előadott műsorával ébresztettük. Nagyon boldog volt, és jól meg is lepődött. Mondjuk így a kómától még nem figyelte a zenei kidolgozottságot, de szerintem így járt jobban. Aztán beosontam a konyhába megsütni a tortát. Na ez lenne az első hasáb a máglyámon. Mert a tészta remek lett, a krém nemkülönben (svájci alapanyagok ellenére.... ja és Mirinda szeletet csináltam...volna.... Fantából, de ez se baj) csakhogy elfogyott a magyar pudingom. Megkérdeztem, és az okosok azt mondták, hogy ez gáz, mert a svájci az nem olyan, mint amihez mi szokva vagyunk, de hát annyira rossz csak nem lehet felkiáltással vettem még pénteken, és álltam neki az ominózus reggelen. 2 csomag pudinghoz 7 deci Fanta. Eddig jó. Felforrt. Nahát. Nem sűrűsödött be. Nem baj, 10 perc forralás után kiteszem hűlni. Kihűlten még hígabb. Felforralom még egyszer. Semmi eredmény. Jó, akkor most teszek bele zselatint is. Semmi. A végén már tejet is tettem hozzá és úgy forraltam föl, gondolván a Fantával van a baj, és még így is olyan híg volt, mint a tea. Mentsük a menthetőt alapon csepegtettem rá a tortára, de szerintem dobogós az Életem legrosszabb tortája kontesztben. Bár az ünnepelt szerint az íze nagyon ott volt, a színével meg nem foglalkozunk. Már ő. Mert én igen.

Szorosan mellém áll a máglyán az ünnepelt (sztár allűrök mentes sztárom-párom), mert csak azért él még, mert nem ér össze a szemöldöke. Egy valamire való inkvizíciós bizottság már ötszöri elégetést szabott volna ki rá, az alábbi mondatok és következményeik miatt: Milyen ügyesen elaltattad ma a Kingit! - azonnal felordított.  Nincs semmi bajod a gépeddel? - öngyilkosság. Szerintem visszajövünk még ide! - soha azóta. Milyen rendesek ma a csajok! - egy perc múlva verekedtek.

Szorítok még egy kis helyet magunk mellett, közvetlen a füstoszlop tövében, az Évinek is, szerintem nem kell magyarázni, hogy miért, bár a korábbi helyzetet azóta még ő is fokozta. Lassan-lassan már az is negatív hatással van rám, ha mással beszélget tök másvalakiről. És mégis én szívok!

A csajok nagyon rendesek és lelkesek, és ha mondanánk nekik, hogy kéne Apának meg Anyának egy kis máglyát rakni, tuti egy perc múlva már össze lenne gyűjtve és meggyújtva, de csak mert azt nekik nem szabad és a tiltott gyümölcs általában édesebb. Kingi meg bukik az egészre.

Ja még el akartam mesélni, hogy milyen lábbalhajtós a családom. Ezen míg élek röhögni fogok az biztos. Szervezzük a Kingi keresztelőjét, és az egy dolog, hogy elmondom Mamámnak (Édsanyám) Skype-on, szemtől szembe, hogy IGEN KEMENCÉBEN SÜLT LEGYEN. Ebből mégis az lesz másnap, hogy igen, kemencében sült NE legyen. Szóval megkértem őket, hogy legyen már a gyerekeknek meglepetés program, még azt is megmondtam, hogy mi, aztán egy hét után közölték, hogy amit én akarok az nem megy, mert 50 rugónál kezdődik. 5 perc múlva adtam nekik telefonszámot, ahonnan ugyanaz 8 ezer. Csak meggugliztam és voila.....persze, persze, az én férjem a gugliban dolgozik, aztán protekcióm van a keresésben is, pedig Télleg Nem! Gondolkodom, hogy kapnak tőlem egy kis hajtásláncot, és ha nagyon nem megy nekik, tekerjenek rajta egyet, biztos segít. Vagy ha nem, hát ők is ideállnak majd mellém a máglyára! Semmi vész, sok rossz ember kis helyen is elfér, vagy majd max én átadom a helyem!