Baljós rét

Valahányszor elhangzott a kérdés: címe? Én korrektül megadtam a választ: Finsterrütistrasse. Az esetek túlnyomó részében erre minimum egy mosolyt, esetleg egy visszakérdezést, de alapjáratban egy felhúzott szemöldököt kaptam.  Úgy különösebben nem foglalkoztam a dologgal, mert hát ugye furcsa nevű utcáink nekünk is vannak és nagy naivan azt gondoltam, hogy a Fentser (ablak) szóból van valahogy svájci módra elszármaztatva. Aztán egyszer csak lett itt egy pár, akik ősosztrákként nagy érdeklődést mutattak a svájci dialektus kivesézésére, és mint Google dolgozók, igyekeztek velünk is megosztani a nagy tudást. Mondandójuk fele, ősmagyarként nem nagyon érdekelt, de amikor elértünk a Finsterrütihez, már én is figyeltem. Nos, nem ablak. De még csak nem is ajtó, sőt köze nincs az elkülönítéshez. A Finsterrüti nem más, mint a BALJÓS RÉT. És ettől én egész boldog lettem. Kicsit uncsi már a Kossuth utcában lakni, nem kevésbé letargiás a Dózsa György út- - na de ki mondhatja el igazán, hogy a Baljós Réten lakik???

És jelentem, ez a Baljós Rét, olyannyira baljós, hogy már vagy 20 centi hó esett és az égre nézve még ugyanennyire van kilátásunk. Szuper!

És persze ezzel az aprócska motívummal a helyére került minden. Miért is játszanak a gyerekek folyton boszorkányosat meg tündéreset? Miért nem köszönnek a szomszédok?? És miért van tele a lakásunk sárkányokkal és szörnyekkel? Nos, a név kötelez! És úgy hallom Baljóslatú hangok kíséretében megérkezett a postás is, megyek jól megijesztem.....