Miegymás

Hajnali fél kilenc van. Loli a csodával határos módon (hja, manapság kicsi kakas lett) még alszik. Némi már oviban, Apa pedig a melóhely felé dübörög. Na jó, valójában csak zötyög, de egy ekkora emberhez egy ilyen szó nem méltó :)

Tegnap délután megérkezett Loli és AlmaBaba új ágya (Hoppá, ezt a témát még nem is érintettük) és most ott díszeleg a vendégszobában. Vagyis nem díszeleg, ugyanis atomra be van csomagolva. Tegnap, miután nagy nyögések közepette Apa és Szabolcs becipelték, Noémi heves unszolására előkaptunk egy ollót, hogy "Na akkor nézzük meg!". Kb negyedóra küzdelemmel annyit sikerült elérnünk, hogy: leesett rólam a nadrágom, kidobhatunk egy gyerekollót, és már tudjuk, hogy erősen tart a fehér színű 5 centi széles ragasztó is. Azért nem hagytuk annyiban és végül sikerült annyira kibontani, hogy megállapíthassuk, jó lett-e a színe. Na ezt sem sikerült azért teljesen kivitelezni, mert ahhoz, hogy mindkét bútort egyszerre lássam, kb 5 méter távolságból kell őket néznek, két különböző szobában, különböző fényviszonyok között, így most szent meggyőződésem, hogy egyformák. Ha majd összeraktuk és felkerülnek rá a díszítő és biztonsági elemek is (október vége) teszünk ide képet is.

Tegnap reggel gondoltam magamban, gáláns leszek, hagyom az embert lustálkodni, majd én elviszem a pupák sereget az oviba meg a játszócsoportba. És mivel csak a kezemet égettem csak meg baguette sütés közben, nem tűnt nagyon kivitelezhetetlen feladatnak. Azért is voltam ám olyan nagyon lelkes, mert felbuzdulva a Noéminek készített medve sikerén, megvarrtam a Loli táskájára a jelét. Csiga, virágok közt. Persze, persze majd lesz kép is. És hát együtt vittük vígan a szerzeményt. Megdicsérték, és két anyuka meg is kérdezte, hogy hol vettem....háhá... kezdők....Biztos nem vették észre rajta az 5 centis Loli feliratot.....

Míg délben a pindurra vártam, jól meglepődtem. Azt gondolhatnátok, hogy én olyan rendszeresen meglepődős vagyok, de valójában nem. Csak egy pár dolog veri ki a biztosítékot általában.  Van a spilegruppénak helyet adó intézmény udvarán 4 pad. Oda szoktam lehuppanni, és várni, hogy előbukkanjanak a törpicsekek a homokozó felől. Ahogy veszem az irányt, kedvenc naposabbik padom felé, észre veszem, hogy mindegyik padon egy-egy fiú ül. Olyan 8 éves formák. Persze csak kb. És mind sapkát kötnek. Azt hittem, valami szürreális darab próbájára csöppentem és valójában lányok vannak ott, de tényleg fiúk voltak. És tök ügyesen kötöttek. Megnéztem a technikájukat: fejenként volt 5 darab kötőtűjük. Számolták a szemeket és fogyasztották, ahogy kell. És bevallom elég pofásak lettek is a sapók. Csak azért egy kicsit mégis zavart. Nem azt mondom, hogy jobb lett volna, ha atomjaira szétszednek egy bringát, és olajos kicsi kezüket a farmerjukba törlik, de azért egy kicsit mégis. Persze, miért is ne kézimunkázzanak a fiúk, ha akarnak, de azért nyugtassatok meg, egyszer a szerszámokat is a kezükbe adja valaki, sőt, hobbiból úgy átprogramozzák apu VW-jében a rádiót, hogy még a szervizesek is megemelik a kalapjukat, és azt mondják: ejha, adják ezt a kölköt mérnöknek!