Karate Kid

Gyermekkoromban, volt videónk. Mint mindenkinek. És mi is, mint mindenki, borzalmas minőségben néztük, monoton alámondással a 20 000x másolt filmeket. Mindig is meg akartam nézni a Karate Kid című filmet, de a tesóm volt olyan kis mocsok velem, hogy valami mondvacsinált indokkal nem engedte. Aztán múltak az évek, és egyszer csak az RTL Klub valami meglepő oknál fogva leadta kora délután, olyan matiné filmnek. Noémi éppen békésen szundikált, gondoltam, megnézem. Az első 10 perc még nyugiba lement, aztán pont, mikor már kezdett volna valami jó kis sztori is lenni, persze felébredt a csemete és onnantól nuku tv. Így most nem tudom, hogy mi van.

Vagyis, konkrétabban tudom: Karate Kid jelenleg egy testben tartózkodik velem. Már vagy 3x hozta rám a szívbajt, de ma konkrétan úgy megijesztett, hogy majd bepisiltem. Ez mondjuk nálam nem egy nagy szám, de akkor is! Nyugiban ülünk az asztalnál és vacsizunk. Majd hirtelen, a kisded spárgába csapva picike lábait, ugrik egy nagyot és végül bukfencezik egyet. Azt mondjuk nem tudom, hogy csak passzióbol fordul így, vagy mondjuk tényleg a karatemester rendelte el neki, de jelenleg minden szombat este az a programunk, hogy anya ugrik egyet, megijed, míg a kisded pozíciót vált. Azt mondjuk erősen kétlem, hogy annyi helye lenne, hogy ezt passzióból csinálja, biztosan van ezzel valami hátsó szándéka, csak még azt nem tudom, hogy mi....

Ma összeraktuk az új ágy komplexumot. Még nincs kész teljesen, hiszen a leesésgátló és feljutást segítő alkatrészek még nincsenek kész, de így is egész pofás lett. Lola még egyszer lekísérte az apját a pincébe, hogy elbúcsúzzon a régi ágyától, majd boldogan befeküdt az újba. Némi meg felháborodott, hogy ő most nem kap új ágyat??? Abban maradtunk, hogy ha az ágy komplett lesz, alhat egy darabig Almababa helyén. Csak aztán oda ne szokjon nekem, mert lehet, hogy Almababa Karate Kid, de hogy én nem vagyok a Majomasszony, hogy felmászkáljak hozzá, az biztos.