Fejest ugrottunk a nyárba

Én nem tudom, hogy általában hogyan szokott ez itt lenni, de engem / minket eléggé ledöbbentett az a lendület, amivel a nyár kezdetét vette. Először is minden azonnal és teljes átmenet nélkül virágzóba és zöldbe fordult. Másodszor nagy sebességgel kellett előkapni a naptejet, ami nem sikerült valami jól, így most sokkal jobban hasonlítunk egy Mallorcán nyaraló angol családhoz, mit egy Svájcban élő magyarhoz. Péter nagy lelkesen minden reggel visz kabátot, de csak azért, mert egyébként üresen hozná haza a táskáját. A nagy kánikulára való tekintettel csütörtökön a szokásos " csütörtöki németezés Christina-ékkal" keretében elmentünk a wollishofeni kikötőbe, ahol temérdek gyerek lubickolt a max. 15 fokos vízben. Az enyémek sincsenek fából, sőt a Philipp sem, így egy percen belül ők is így voltak. Én meg a nézésüktől is tüdőgyuszis gyanús lettem. A kocsit egy kékzónás ( max másfél óra) parkolóban hagytam, ezért egy idő után elmentem, hogy átvigyem egy jobb és árnyékosabb parkolóba. Végül is csak 5 perc gyalog. Már annak, aki a pénztárcáját is viszi a fizetős parkolóba. De szerencsém volt, mert odaérkezésemkor ment el az ellenőr így nem kellett futva visszamennem a pénztárcámért. Christától még megkérdeztem, kell-e valami a kocsiból, ha már úgyis vissza megyek, és persze kellett. Hát én már nem vagyok a régi. Odamentem. Kifizettem. Kinyitottam a kocsit és elgondolkoztam, hogy ezt most miért is?? Nem jöttem rá, így vidáman visszaindultam. Megvilágosodásom akkor következett be, amikor már leültem Christa mellé és kérdőn rám nézett. Csak annyit mondtam: Mindjárt visszamegyek csak kifújom magam. Kedvesen átvállalta, hogy inkább majd ő. Eközben a gyerekek megpróbálták műanyag homokozó lapátokkal kimerni a vizet a tóból. Igazán kevés kellett volna még a sikerhez...... sajnos nem bírtak a tóval, de masszív másfél órán át, csak nézni kellett őket. Ja és Noémi megállás nélkül levest főzött. Hozzávalók: zöld vödör (szigorúan csak a zöld), kevés kavics, víz, napfény, moszat a kövekről. És kész is. Majd miután megetette velem, főzött még. Ennyi moszatos levest még életemben nem ettem. Vajon a szusi is ilyen???
A gyerkőcök annyira jól érezték magukat, hogy határozottan nem akartak haza menni. Csak azzal sikerült őket mozgásba lendíteni, hogy a Galaxyt megbüntetik ha nem igyekszünk. Semmi gyanakvás nincs még bennük....Persze ettől még nem fáradtak el, de hát ez van.
Ma - hogy jó nagyot ugorjak - felmentünk az Ütlibergre bogrács-gulyásozni. Mert ilyet Svájcban nem sokat látni. Vagyis, ha igen, akkor ott tutira magyarok vannak. Például mi. Meg Paulináék meg az Urbán family meg egy új család, akik nemrég költöztek ide. Szuper jó volt, vittük a papírsárkány készítő kézi készletünket is, és mindenkinek gyártottunk egyet, így a gyerkőcök jó darabig el voltak vele. Ha meg elunták, volt ott hinta, meg mászó, na meg persze az erdő. Paulináék csináltak, finom, selymes magyar gulyást, vittem hozzá palacsintát, Évi szerválta a kenyeret és mindenki hozta a jókedvét. Mondjuk azt még nem mondtam, hogy a gyerekekkel mennyi idő alatt tettük meg a közel félórás távot, de a lényeg az hogy odaértünk. Sokáig maradtunk, még megsütöttük a flekkent és a mustáros husit is. Hazafelé, persze tőlünk zengett az erdő. Hát én nem is emlékeztem, hogy ezeknek a kommunista indulóknak ilyen zagyva szövegük van! Az elhangzásától az autóba beülésig ( kb 10 perc) végig azon filóztam, hogy mi is lehet a mélyebb értelme - már ha van neki - az "Ej, te bunkócska te drága" dalnak. Nem jöttem rá, de szerintem eredetileg egy betörőbanda költötte. És még voltak dalaink a Nagy Szovjetunióról is...... hát megérne egy elemzést. Nem mondom, biztos segített a fiuknak az ellazulásban az elfogyasztott csekély -khmmm- mennyiségű szesz. De azt azért álmomban sem hittem volna, hogy 2 kerekes bevásárló kocsival, egy bográcstartó állvánnyal, egy bográccsal és két babakocsival felszerelkezve, mi indulókat fogunk beleordítani Riglikon csendjébe. De megtörtént. Külön köszönet jár Doktornak a: " Fonográf: lökd ide a sört"-ért, de tényleg. És megjegyeztem magamnak Paulina arcát is, ahogy tele torokból énekelte az örsi indulókat. Már csak a Vuk fürge róka lába hiányzott hogy teljes legyen a repertoár, de a szovjet indulók ezt valahogy kitörölték az anyunkból. Ki érti ezt??? Szent meggyőződésem, ilyet kizárólag csak a magyarok tudnak. Ugye?