Szülinapi maraton

Bevallom már kezdem unni. Már 3 hete mást sem csinálunk, csak Noémi szülinapját ünnepeljük. És még előttünk van a magyar ovi is. Viszont jó hír, hogy a Spielgruppen már túl vagyunk. Igaz, felért egy rémálommal. Élég macerás három hét után bemenni és rendesen viselkedni 20 négyzetméteren, pláne ennyi csajnak. Csináltam fincsi sütit, persze a gyerekek csak az M&M csokigolyót akarták leenni róla. De nem haragszom, legalább ezen is túl vagyunk. Délután kimentünk a szélben - mert itt is jó nagy van - hintázni egy kicsit. A szomszéd Marica épp akkor indult el vásárolni. Noémi utána kiált a hintáról: Marica!!! Neked van már férfijed?? Marica enyhén meglepődött (nagyon) és szerényen csak annyit mondott: sajnos nincs! Némi: Nekem már van férfijem! Úgyhogy neked is legyen majd!  Marica elment, majd kellő távolság után, hogy biztosan ne hallja, Noémi még utána kiáltott: igyekezz, mert nekem már van, és el fognak fogyni! Majd hozzám fordult: akinek már van férfije, annak nem kell másik. Nem mondtam semmit, csak csendesen löktem tovább a hintát. Az okfejtést nem nagyon akarta abbahagyni: Dani az én férfijem, és majd lesz jó sok gyerekünk. Németországban lesz az esküvőnk és Sopronban fogunk lakni, mert a férfijem ott kap majd jó kis állást. Én meg majd főzök, de a lányok, kettő lesz, fognak porszívózni meg segíteni rántottát sütni, hogy több időm legyen a kis fiamra. Maricának is segítenek majd a gyerekei, mint nekem? Én: hát persze! Némi: tudod, sok múlik a szülőkön, hogy hogy viselkednek, mert a gyerekek is úgy viselkednek mint a felnőttek! Tudod anya, ez a lényeg.  Na puff neki! Most kellett megtudnom! És így! Aztán feltette a koronát: Az a biztos, ha az embernek megvan már a férfije!
Tényleg, nekünk már megvan egy remek példány :-)