Jó, de ki állja a számlát?

Országvélemény. Aki családi sztorit szeretne, inkább várja meg Kriszta következő bejegyzését.

Pár napja az Economics elemzést tett közzé Magyarországról (HVG reakciója, angol eredeti). Általában nem olvasok ilyen cikkeket, most is csak véletlenül akadt meg rajta a szemem. Mivel nem otthon élünk, nem szeretnék véleményt mondani róla általában. Egy dolog azért szemet szúrt - a cikk írója szerint komoly probléma, hogy a dolgozók 20 százaléka fizeti az adók négyötödét. Mi tagadás, szerintem is komoly probléma. Talán nem túlzás azt állítani, ez az egyik oka annak, hogy Svájcban élünk.

Közelítsük meg informatikus szemmel a dolgot. Ha képzeletbeli informatikusunk egyetem után érvényesülni szeretne szakmai és anyagi is elismerés közepette, erősen leegyszerűsítve két út áll előtte:

1. Saját vállalkozást alapít, és elmerül az állam és nagyvállalatok uralta megrendelések piacán. Élvezi a magyar adórendszer vállalkozásbarát vonatkozásait - cserébe nyakig merül a mutyiba, ahol a kapcsolatok többet számítanak a teljesítménynél, a megrendelő maga sem tudja mit akar, és az, hogy a kész rendszert használni lehessen valamire, sokadrangú szempont.

2. Elmegy egy jobb nevű, általában multinacionális céghez, és próbál a cégen belül olyan szakmai tudásra és elismertségre szert tenni, amivel aztán mutyizás nélkül is karriert futhat be. Mutyizás híján azonban az adórendszerrel kapcsolatos játéktér is közel nullára szűkül.

(Most elhanyagoltunk olyan lehetőségeket, minthogy világmegváltó ötletével saját céget alapít és milliomos lesz, vagy hogy az állami megrendelő esetleg mégis tudja, mit akar - van rá példa, de nem tipikus.)

Tegyük fel, hogy valaki hozzám hasonlóan azt gondolja, hogy inkább a tudásra  és a szakmára szeretne alapozni, és a 2. utat választja. Mondjuk hatmillió körüli éves (bruttó) jövedelme több, mint az országos átlag, de azért korántsem egyedülálló. Ha körülnézünk az ország autóparkjában és a családi házak táján, nem kevés olyat találunk, ami bőven meghaladja informatikusunk lehetőségeit. Ehhez képest emberünk a lakosságnak abban az legfelső 110 ezrében (1,1%) találja magát, aki az ország összes SZJA-jának 30%-át fizeti (cikk a 2006-os adóbevallásról). Mintegy 1 850 eFt-ot. Három eltartott mellett (feleség, két gyerek) ezzel az ország legtöbb adót fizető településeinek a listáján az első (Telki, 630 eFt) és a második (Csobánka, 400 eFt) hely közé kvalifikálná magát. A kérdés csak az, mennyi ideig kell dolgoznia, hogy Telkin vagy Csobánkán egy átlagos házban lakhasson? A számolást mindenkire rábízom.

A demokráciába persze az is belefér, ha a többség úgy szavaz, hogy tartsa el a kisebbség. Csak az a kérdés, jól jár-e az ország. Miután az állam milliókat fektetett informatikusunk kiképzésébe, ő egyre könnyebben dönthet úgy, hogy mégsem veti alá magát a többség akaratának, és inkább más ország kasszájába fizet feleannyi adót. Talán nem titok, külföldön tárt karokkal várják.

De vajon jó befektetés-e az országnak? Nem lenne-e mégis jobb, ha a informatikusunk és hozzá hasonlóak jól éreznék magukat, nem (csak) őket nyomná a teher? Ha hosszú távon Magyarországon maradnának és olyan szellemi tőkét adnának az országnak, amire sok év múlva is építeni lehet? Nem vitatom, a Hankook-gyár is hasznos, csak azt könnyű elvinni Kínába, ha lejár az adókedvezmény.