Szünidei matiné

Mióta szünet van, percnyi szabadidőnk sincs. De tényleg. Az elmúlt hetünk például eszementre sikeredett. A mosás csak egy könnyed tánc volt csupán hétfőn, hogy aztán kedden szinte egész nap kint legyünk a jó időn. Daniella meghívott minket ebédre, és az ajtójukban Dani egy szál vörös rózsával várta a Noémit. Azzal a szöveggel, hogy: úgyis a Noémi lesz a feleségem!  Ebéd után a játszótérre mentünk együtt, ahonnan nem velem, hanem a Daniékkal akart hazamenni, mondván, hogy ők már férj-feleség és ezért együtt kell lakjanak. Úgy sikerült meggyőznöm arról, hogy velem kell jönnie, hogy elmondtam, amíg nem lesz iskolás, Danit megbüntethetik a rendőrök, ha összeházasodnak.  Így csak egy ott alvásról kell most egyeztetnünk.
Szerdára be volt ígérve Naomi és Jázmin, akik végre hazajöttek a két hónapos ausztráliai vakációról. Éppen rájuk vártunk a játszótéren, amikor megjelent egy anyuka a kisfiával. Mint kiderült hetek óta lesnek minket az ablakból, de mire összeszedték magukat ( az anyuka várandós, a kisfiú 3 éves) és kijöttek, addigra mi mindig eltűntünk. Na igen, mi már csak ilyenek vagyunk. Szóval Ők is Guglisok, mármint a férj, és echte németek. Gyorsan össze is barátkoztunk, olyannyira, hogy a délutáni fánki-mánky partira őket is elhívtam. Merthogy nagyot gondolván, meghívtam 4 terhes kismamát és az Éviéket egy kis farsangi fánkozásra. Két kismamának már van gyereke így a létszám, az újdonsült barátainkkal a következő lett: 7 felnőtt és 7 gyerek. Csináltunk finom teát és fehér csokiból forrócsokit, majd egyszer csak elkészült a fánk is. Dornbach mama lekvárja fogyott el legelőször, majd szép sorban a többi is. Pétert elfelejtettem tájékoztatni a fejleményekről, mivel az egész ötlet délelőtt pattant ki kicsi buksimból, így kellően meglepődött, amikor hazaért. Leginkább azon, hogy amikor belépett az ajtón még volt fánk, mire leült már nem. És ez csak a Noémin múlt. De azért egy falatot mégiscsak adott az apjának.
A Valentin- napunkat a posta tette felejthetetlenné. Történt ugyanis, hogy megérkezett magyar honból a levél, miszerint, ha holnapig visszaküldöm aláírva, akkor a munkahelyem elintézi az adóbevallást. Így uccu neki, irány a posta. 11-kor indultunk és 12:01-kor értünk oda, hogy az orrunk előtt leengedjék a rácsot. A posta ugyanis, aki nem tudná, mint pl én, bezár délután kettőig. Mi a pritymákot csináljunk mi két órán át?! De aztán elmentünk a Migrosba cukkinit venni. Ahogy odaértünk Lola közölte, hogy Ebéje! Így leültünk az étterembe ebédelni. Lolának annyira ízlett az a furcsaság, amit vettem, hogy majd egy órán át folyamatosan ette, míg csak tartott. Nem tudom mi volt. De tényleg: Kinézetre mint a puffasztott búza, csak nem volt puffasztva, hanem főzve. Egész emberi íze volt. Gyorsan vettem is a boltban, igaz a nevére még azóta sem sikerült rájönni. Sebaj, majd adunk neki egy újat! 14:15-kor már a sorban álltunk a postán, így 15:30-ra sikerült hazavánszorognunk. Noémi rollerrel jött, csak hogy egyszerű legyen az élet, de persze nem lett az. Hazaérkeztünket egy nagy adag hintázással ünnepeltük, amit kiszúrt a Christa és a Philip ( az új barátok) és persze kijöttek hozzánk. Nagyot futottam velük, érdekes hogy mindegyik gyerek a fogócskát szereti a legjobban, míg én a tüdőmkiköpöm játékot. Ötre sikerült velük elhitetnem, hogy most már hagyjanak békén, mert tényleg elfáradtam. Én naiv azt gondoltam, hogy majd a Philiptől jól megtanulnak a gyerekek németül, de a két nap eredménye, hogy a Philip tudja magyarul, hogy: kezed és gyere. Na nem baj, majd igyekszünk ezen javítani. Fél hatkor könyörögtem, hogy menjünk be, mert nem leszek kész a meglepetés-valentin-vacsorával, mire apa hazaér. Hát épp csak elkészült. Wokhusi ( pácolt csirkemell darabkák, a wokban kisütve). Köretnek pedig: rizibizi, sült hagyma, sült gomba, párolt kukorica, sült répa, sült cukkini, és tzatziki, amit mi csak szerényen caccantásnak hívunk, mert így leírni is egyszerűbb, hát még olvasni....  degeszre ettük magunkat.
A péntek délelőtt az ünnepi készülődéssel telt, ugyanis délután találkoztunk Langnauban a többi magyarral, megünnepelendő Noémi szülinapját, na meg bohóckodni együtt egy kicsit. Kétféle tortát csináltam: somlóit és tiramisut. Mindkettőből egy emberes adagot.  Mondanom se kell, este 10-re már egy falat sem volt belőle. A gyerekek nagyot huncutkodtak, mi meg jót sztorizgattunk a sok kismamával.
Tragédia is történt. A friss házasok között kitört az első veszekedés. Dani kijelentette, hogy Noémi már nem a barátja. Nagy nehezen megnyugtatta Apa a kedélyeket, aki időközben csatlakozott a bulihoz, így már jó hangulatban jöttünk haza. Aztán reggel volt nagy meglepetés, mert Dani egy csodálatos rajzot készített Noéminek. Szerintünk egy menyasszonyt ábrázol a kép, vagyis, Noémit menyasszonyként. Alá is írta, hogy Dani, fent meg, hogy Noémi. Szóval nagy a romantika. De remélem nem csak a gyerekeknél!!