Súlyos vereség

Hát nincs mit szépíteni a dolgon. A mocskos vérszívó banda súlyos vereséget mért ránk. Nem, nem. Ne higgyétek, hogy feladjuk. Ez még nem a háború vége, csak az első csata. Merthogy a kéklámpa nem vált be. Mi több lelkesen kikerülte minden szárnnyal felszerelt pióca. És mi sem tudtunk minden egyes gazembert elkapni.  Volt olyan este, hogy minketten hajnali egyig ültünk és vadásztunk. Én mint profi csali vettem részt az akcióban. Fedőnevem: desszert. Szóval a szúnyogok néha kérnek desszertet, néha meg nem. Jól laknak a főfogással, ami minden esetben a Noémi. Aztán beugrott.... hogy itt van velünk a baldachin. Fölraktuk. Na azon az estén két dög került valahogy alá. Azóta sokkal óvatosabbak vagyunk, így a dupla ellenőrzést megtripláztuk. Gyakorlatilag a gyerekek elalvásától számítva a mi lefekvésünkig (kb 2 óra) 5ször, 6szor megnézzük a szúnyogfrontot. És tapsvihar közepette kinyúvasztjuk őket. Olyan bosszúálló típus vagyok. Nem engedem meg nekik újra és újra, hogy jóllakjanak Némivel.
Ó egyébként nappal is élünk ám. Járunk strandra meg sütögetünk a barátainkkal. És várjuk haza a dolgozó embert.
Egyik este életem párja meglepetéssel jött haza. Beugrott egy könyvesboltba és csak úgy, megvette az új Harry Potter könyvet. Se éjjelem se nappalom nem volt 3 napig. De sikerült, én már tudom a story végét. De nem mondom el. Egyenlőre. Na igen, itt nem kellett előjegyezni, és sima besétálás esetén is tutira kap az ember egy példányt. Remélem az otthoni rajongók sem maradtak hoppon.
Lola egyre többet beszél. Ha teszem azt, fencire pottyan, rámnéz és azt mondja: Mitörtént?Mittörtént! Némi pedig minden reggel másként ébred. Néha mint tigris, és akkor egész nap VÁÁÁÁÁ!! Néha oroszlán és akkor Bráááá! Néha meg kis krokkó és akkor halat eszik, vagy kis pingvin és akkor is halat eszik.
Ma éppen tigris, úgyhogy VÁÁÁÁÁÁÁÁ!