Víjú-víjú-víjú

Jó hangosan szólt a sziréna. Meg az eső is rendesen kopogott a fejünkön. Mondjuk jól beöltöztettük a gyerekeket, tetőtől-talpig vízálló cuccban virítottak. Elmentünk megnézni a tűzoltók bemutatóját.  Látványos show műsor volt, sikítozó hölgyekkel, hosszú létrás és rövid létrás mentési akcióval. A gyerekek legalábbis látszólag teljesen el voltak hűlve a látottaktól. Noémi kb 6x nézte végig ahogy eloltottak egy lángoló tévét. Igazándiból egy tévé formájú kazán volt, de ez most csak kukacoskodás (sült kukacoskodás). Meg lehetett szemlélni a tűzoltók teljes felszerelését. Az egyik tűzoltó sisakját elkértem, hogy a gyerekeket lefényképezzük, de csak Danika volt hajlandó a fejére csapni. Jól állt neki. Aztán minden gyerek tüzet oltott. Voltak kis gyerek házikók, szám szerint 3, az ablakaikban lángnyelvecskékkel. Egy tűzoltó pumpálta vödörből a vizet, a kis slag végén pedig kicsi tűzoltó fecskendő volt. Ha eltalálták a lángnyelvet a vízzel, lebukott. És már el is oltódott. Danika nagyon ügyes volt, Noémi egy kicsit bátortalan volt, így segítettem neki. Miután végeztünk és megkérdeztem milyen volt: Jó, de most megint nézzük meg, hogy hogy ég a tévé! Szóval ennyire lekötötte a lángoló tévé.
Miután hazajöttünk és megebédeltünk, Némi felmászott a dohányzóasztal tetejére és azt mondta:
- pisszt! Csendben, ez itt egy templom!
Majd szónoklatot kezdett: Nyuszika, vigyázz jön a cápa-bálna!
Aztán meg halandzsázott egy sort. Alig tudtuk leszedni az asztalról, tejesen belelendült a prédikációjába.
Miután Lola felkelt, elmentek nélkülem az uszodába. Én maradtam itthon gályarabnak. Hát igen, valakinek takarítani is kell, meg a vasalnivaló is hegyekben állt, szóval itt maradtam, mint a kisujjam, egyedül.
Előbb Sting ordibált egy kört, pont jó volt wc súroláshoz. Olyan jó kis melankolikus, hogy miért nekem, miért ezt? meg ilyesmi. Aztán jött a SuperTramp, jó kis rockos pörgős zenével a porszívózáshoz, felmosáshoz. A virágokat Berry White búgó hangjára ültettem át. Miután ugye mindenki jól kiordította magát, elindultam vasalni. Azt hittem, még Berry fog nekem a szerelemről siránkozni, jó lassan - legalábbis ez volt a terv - de aztán egyszer csak felhangzott egy Gettin jiggy with it. Össze-vissza vasaltam, egy jobb sorsra érdemesebb nadrágot. Hogy a manóba kerül Berry White közé egy Jiggy with it? Vasalni nem lehet ugra-bugra hipp-hopp zenére. Ahhoz Mozart kell vagy Berry White! Nem adtam fel a reményt, hátha csak egy csúf hacker műve ez, és mindjárt Berry fog nekem duruzsolni a lepedővasaláshoz. Nem nyert! Tudni akarom, hogy ki piszkálta meg a cédéimet!!! Hogy lehet így vasalni?! Még az a szerencse, hogy közben megérkezett kis családom, így a vasalás félbeszakadt. Majd holnap....magad uram, ha nincs szolgád....mindegy, igyekszem majd valami összehangolt módszerrel Berryt rávenni a vasalásra. Nem olyan nagy ügy. Arra gondoltam ráteszem a  cd-t vagy az egész lejátszót hangfalastul a vasalnivalóra, aztán így majd könnyen boldogul vele. Ha meg nem, bekapcsolom neki a Hipp Hopp boys-t, édes a bosszú!!!
Mondanom sem kell, vacsora közben egy teli pohár tea landolt a padlón, majd körítésnek  egy kis gyümölcslé. Az arcizmom se rezdült. Mivel Apa már ment is a felmosó cuccért.
Apppropóóó!!!! Van új hiperszupercsúcsmodell fényképezőnk. Apa most tanulmányozza a használatit (de nem elolvassa, csak úgy ránéz, nem tudnak olyat mondani, amit Ő ne tudna). Szóval ha minden jól megy, ezután sem lesz egy kicsivel sem több kép a blogon, de legalább majd mindenféle ravasz kifogásokat fogunk keresni, hogy miért nem!
Jövő hétre vendégeket várunk. Az időjárás annyira meghatódott ettől, hogy már 25 órája folyamatosan esik. Egyem a pici lelkét! Ha majd ideérnek Mamáék, remélem abbahagyja!

Előttünk van még egy vasárnap, idilli vasárnap. Hacsak nem esik az eső, Apa és a gyerekek a játszótéren, anya a konyhában. Ha minden jól alakul, akkor ma éjjel meglátogatnak minket a házi manócskák és mindent kivasalnak.  Melegen ajánlom, hogy így legyen, vagy jön a legrosszabb!! Bekapcsolom a Scootert!