Éljen május másodika!

Ajaj! Nem túl vidám dolog egy szimpla hétköznap, ugye? De legalább valami meglepő is történik, szinte minden nap. Bemész dolgozni. Például. A mi mai meglepő dolgunk az volt, hogy találkoztunk egy végtelenül kedves svájci nénivel. Itt lakik két lépcsőházra mellettünk. Megjegyzem, még sohasem láttam - így utólag - csak a nyomait. Ugyanis, mint kiderült, van két lányunokája (Naomi és Jazmin) valamint egy Laila nevű fekete retriever kutyája. Ha játszanak a játszótéren és a kutyának sétálhatnékja támad, akkor minden cuccukat otthagyják és elmennek sétálni. Na ezt láttam én, többször. Aztán ma, csoda történt. Mi már kint játszottunk, amikor megjelentek. És a gyerekek azonnal elkezdtek együtt homokozni. Oly mértékű kölcsönös szimpátia lobbant fel hirtelen, hogy elsöpörte a nyelvi nehézségeket. Kiderült, hogy a nagyi 5 nyelven beszél, és ezek egyike az angol - meglepő módon már találkoztam olyannal, aki 5 nyelven beszélt, és ezek egyike sem volt az angol.... szóval szóba elegyedtünk. Németül. Mikor mondtam, hogy kicsit beszél német, azt mondta nem baj, maradjunk a németnél, és ha nem értem, kisegít angolul. Nagyon kedves volt, bíztatott, hogy így majd jó gyorsan megtanulunk németül. Persze igaza van, csak nem gondoltam, hogy ez benne felmerülhet. Lényeg, hogy déltől ötig játszottunk együtt, félóra ebédszünettel. A gyerekek azonnal befogadták a Némit és amikor kiderült, hogy majdnem azonos a nevük, akkor volt nagy öröm. Elővettük a rollerunkat meg a kisbicajt meg a motort és ezzel hihetetlen népszerűségre tettünk szert. És láss csodát. A kedves Noni (így hívták az unokái) bemutatott még két embernek, akik szintét járnak gyerekeikkel a játszótérre. Noni 40 éve lakik itt, úgyhogy elmondhatom, hogy van egy bennfentes ismerősöm, aki mindent és mindenkit ismer, és mindenről tud. Egyből ki is használtam az alkalmat és megemlítettem, hogy  a két hónapja épült játszótéri házikó korlátja mozog. Azonnal intézkedett, bár a munkások már haza indulóban voltak, azért remélem lesz eredménye. A gyerekek egy idő után nem kívánták, hogy segítsek áthidalni a nyelvi szakadékot, és teljesen megértették egymást.  Kaptam jó pár tanácsot is, mivel a felújítás előtt pont a mi lakásunkban lakott (nagyon bever az eső a teraszra, meg ilyenek).Megbeszéltük, hogy a lányokat össze kellene ereszteni, amikor csak alkalom adódik. Mi meg közben németezhetünk.
Szóval - szándékosan fonetikusan, mivel a gyakorlás a német írásra nem terjed ki - ih sprehhe klájne düccs, ábá im cváj monat ih verde spreh grósz mutter ... nájn, nájn... grósz düccs!!!!