Békebeli idill

Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy milyen az. Csak olvastam róla, de nem nagyon hiszem. Amikor odaértünk mégis azt gondoltam, ez igen! Hogy-hogy hova? Nem mondtam?  Akkor kezdem elölről. Olyan szép napos idő volt ma (vasárnap) hogy a napon lehetett vagy huszonakárhány fok. Árnyékban meg -4. Pontosan nem tudom, nincs beépített hőmérőm, saccolásban meg béna vagyok. Szóval elhatároztuk, hogy ha Lola felébred (mármint felébresztettük) összekapjuk magunkat és elmegyünk a wollishofeni hajókikötőbe. Ehhez csupán vonatra-buszra-villamosra kellett szállnunk és egy kicsit gyalogolni, de még így is gyorsan odaértünk. A vonattal 1 percet utaztunk, a busszal 8-cat a villamossal meg 6-ot. Várni meg nem sokat kellett. Szóval odaértünk. Ott voltunk. Mások is. Sokan. Először is rengetegen strandoltak. Gyerekek is. Ó nem mondtam volna? A kikötőnél van szabad strand is. ( zürichi-tó) Lehetett mondjuk 18 fokos. Ránézésre. Eszünk ágában sem volt belemenni. Tehát rengetegen a füvön, a szuper játszótéren. Két csapat gyepálta egymást a röplabda pályán. Szerintem törökök lehettek, vagy valami hasonló. Mondjuk pakisztániak. Oké az nem. De a lényeg, hogy még egy páran fociztak is. Lola azon nyomban lestoppolta az egyik hintát, Némi pedig homokozott kavicsokkal. Tudom ez lehetetlen, de hogy mondod, mikor ugyanúgy csinál, mint a homokkal a homokozóban? Azt még sem mondhatjuk, hogy kavicsozóban kavicsozott. Azt a patakparton kell, a kavicsot a vízbe dobálva. Szóval homokozott kavicsokkal, na. Nem voltunk ott vagy csak két órát, de határozottan az volt az érzésünk, hogy ebben a közegben erősen svájcinak hatunk. Hazafelé villamos - busz - vonat kombináció, rövid átszállási idővel. Nem is mondtam, hogy vittünk baklavát magunkkal. No nem én csináltam, vettük a kebabosnál. Annak, aki nem ismerné: végy egy adag réteslapot, kend meg a rétegeket olajjal és mézzel, de nagyon. Töltsd meg középen dióval. Süsd meg, aztán szórd le reszelt pisztáciával. Tök jó, de eszméletlen édes a tömény méztől. Az olajtól meg irtó csúszós. Így történhetett, hogy míg ettük, egy hosszú folyam indult lefelé a tálcámon, míg végül a lábamon végigcsúszva megpihent a cipőmön. Ragadt mindenem. Csípőtől lefelé. A gyerekeket meg sem mertük kínálni.
Már lecsutakoltuk magunkat (megfürödtünk), a rosszposztók most mennek aludni.  Remélem valami szép idillit fognak álmodni ilyen szép nap után. Csak az a baj, hogy még maradt egy baklava. Ott kínáltatja magát a konyha pulton. Megenném, csak szerezni kéne valami jó védőruhát.