Beköltözve

Hát ez a nap is eljött. Itt ülök a nappaliban, két himlős gyerek között, hulla fáradtan az egész napos lépcsőmászástól, de kész. Na mondjuk nem teljesen, de nagyjából. Azzal kezdődött, hogy az előzőt megelőző szombaton hősies vezetés után megérkeztek a Tesómék. Vagyis nem is itt keződik, hanem csütörtökön, amikor kitaláltam, hogy kijavítom a tetőtéri szoba padlószőnyeg hibáit, vettem pár színes padlószőnyeg darabot és nekiláttam. Aztán meg megvakartam a fejem és felhívtam Pétert, hogy baj van. Tetőtéri szoba, komplett padlószőnyeg csere. Így aztán a péntek délutánom és a kezem épsége arra ment, hogy felrángassam az elporladt padlószőnyeget a betonról. És ekkor szombaton megérkeztek Juciék. Vasárnap kollektíve átvonultunk a HÁZhoz, és míg a gyerekek megpróbáltak kastélyt épteni kartondobozból, addig a fiúk elkezdték összerakni a lapraszerelt konyha szekrény vázakat, és mi nagy csajok leraktuk a padlószőnyeget. Ez persze azzal kezdődött, hogy a garázsban lévő előző nap megvett, kb száz kilós padlószőnyeget cipeljük fel. Majd bepisiltünk. Na meg röhögtünk nagyon, ami valljuk be nem sokat segített.  Mint kiderült, padlószőnyeg lerakásban nagyon vagyunk, mérésben még van hová fejlődnünk :)

Zoli minden nap késő estig dolgozott, hogy összerakja a konyhánkat, nehezítve, hogy ugye a meccsre minden este haza kellett érni. És mindeközben Lola bárányhimlős lett.  Ő még szépen megúszta, nem úgy mint most Noémi. Kingi még kicsi, ő is jól tűri még.

Szóval ilyen peremfeltételek mellett jött el a költözés napja. Egy himlős - Lola, egy lázas - Viki, egy iskolában - Noémi és egy aki nem akart a spielgruppéban maradni - Kingi. Kis késéssel megérkeztek a költöztetők és konstatálták felháborodva, hogy még nem vagyunk teljesen összepakolva...... ha tudták volna, hogy ez lesz majd a legkisebb problámájuk! Én az első körrel és az össze gyerekkel átmentem, majd jöttek a költöztetők és bizony lesápadtak, mikor meglátták a már említett lépcsőket és a lakáson belüli 4 szintet. Este 9:30-kor mentek el, teljesen lefőve, legalább 300-as vérnyomással, a végkimerülés határán. A lakásban mág annyi cucc maradt ott, hogy Péter és én összesen 5X fordultunk a Galaxyval. De lehet, hogy többször is.  Egyébként szerintem már a költözés napján is egész jól álltunk, merthogy mindenki a saját ágyában aludt, a szekrények is nagyjából össze lettek rakva. Tesómék vasárnap reggel hazamentek, mi pedig amennyire lehetett nekiláttunk, és vasárnap estére elmondhattuk, hogy a lakószinten, minden rendben. Persze a képek nincsenek a falon, de minden ruha a szekrényben, szőnyegek a helyükön, fürőszoba bepakolva. Jelenleg ott járunk, hogy a kocsival be lehet állni a garázsba :), a konyha bepakolva, a nappali berendezve, a játékszoba 80%-os készültségen. A pincében még sok dolgunk lesz, de például a spájzat már összeraktam.

Na és közben arra ébredtünk csütörtökön, hogy a Noémi is himlős. Szegénykén rengeteg van, nincs szabad centi rajta. Aztán szombat reggelre Kingin is előjött. Igazándiból én ennek részben örülök, mert így még a nyári szünet előtt átesik rajta mindenki, részben meg nem, mert Noémi rettenetesen tud szenvedni. De persze jobb most, mint sokkal később.

Apropó, tegnap visszaadtuk a régi lakásunkat is, és ezzel lezárult egy hosszú, de igazándiból szép emlékekkel teli korszak. Majd csak úgy fogunk rá emlékezni, mint a finsterrütistrassei kolónia. Szinte mindig kint voltunk a játszótéren, sokat vigyáztunk egymás gyerekeire, és a ha sütemény készült, abból sokan kaptak :) De nem kell félni, megyünk mi még oda :)