...a tetves mindenit a világnak!!!

Na de ezt most szó szerint! A két nagylány hajában tetűt találtam. Persze azonnal elöntött a libabőr, mert alapból irtózom minden olyan elgondolástól, hogy egy állat emberen élősködik, lettlégyen az bármilyen testrész. Azonnal felhívtam Paulinát, aki már látott ilyet, mert azért nem voltam én teljesen meggyőződve arról, hogy ez itten tetű. Paulina rettentő rendes volt, azonnal átjött, és megállapította a tényállást, sőt, még maradt, hogy elrohanhassak gyógyszertárba vegyvédelmi eszközökért, beugorjak az oviba közölni, hogy nem leszek ma óvónéni és nem fogok részt venni az első hittanon sem, és hogy fel tudjam hívni az iskolát és az Loli oviját is. A rendesség létráján oly magasra is hágott, hogy maradt serke szedegetésre is, pedig ez még az almaszedésnél is unalmasabb.

Noémi jól tűrte a dolgokat. Van neki egy ilyen irtózós, betegségektől rettegős izéje, így mikor közöltük vele, hogy Paulina szerint a bal oldal kész, szerintem meg a jobb is (és ez cirka két és fél órával a kezdet után volt) közölte, hogy BIZTOS? inkább nézzük meg még egyszer, nehogy ott maradjon akár egyis!

Ezzel ellentétben Loli rettenetesen nem tűrte, félpercenként fel akart állni és ha lehet, mindenért nyafogott. Szegénynél el is rendeltünk egy óra szünetet, hogy regenerálódjon.

Rohamtempóban gyorsan kimostam az ágyukról mindent - de mindent - és lefertőtlenítettem, amit csak tudtam. Szerencsére úgy néz ki, hogy a Kingi nem fertőződött meg, mert őt aztán nyugton tartani.........

Úgy egyébként csendes kis hetünk lenne. Hétfőn voltam vért adni, ami elég komoly kis szertartás volt, de megérte. Most már Svájcban is hivatalos véradó vagyok :)

Az elmúlt hetünk nem volt ennyire véres jelenetekkel tarkított. Vasárnap családilag elmentünk bizcajozni. Nagyjából egy hónappal ezelőtt következett be az a karmikus fordulat, hogy a Noémi elhitte saját magának, hogy tényleg le- és fel- tud szállni a biciklijére egyedül, így kitaláltuk, hogy elmegyünk az alábbi vadlibás alakzatot követve: elöl teker Apa, utánfutón tekerve Lolival. Mögötte Noémi, végül Én a hátam mögött Kingivel. Kingi egész addig ordított, hogy KISZÁÁÁÁÁ, míg el nem indultunk, onnantól meg azért, hogy induljunk. Noémi a Buttenau lejtőjén megijedt, már-már hátrafelé tolta a biciklijét, és szóbeli ráhatással nem nagyon sikerült meggyőzni, hogy innen tőlünk NINCS olyan irány, hogy ne keljen lejtőn menni. Végül győzött a szelíd erőszak olyan nagyon, hogy az utca végére érve már élvezte a sebességet, és rájött, hogy a fék az effektíve a sebességet csökkenti. Mert ez ugye nem olyan triviális. Elmentünk jó nagy kört leírva a patak mentén, a langnaui játszótérig, hogy aztán hazaérve reklamáljon szinte mindenki, hogy túl közel voltunk, menjünk messzebbre. Majd legközelebb.

Szombaton délután a játszótéren belénk hasított a felismerés, hogy nekünk van pingpong ütőnk, a ház mögött meg áll nagy árván egy pingpong asztal és akkor már miért is ne bántsuk szegényt gyatra játékunkkal? Fellelkesítettük a Wiebke-éket és elvben úgy játszottunk volna, hogy a felnőttek játszanak, a négy gyerek meg labdaszedő vagy játszanak a többi labdával, de persze nem. A hat labdából kizárólag az kellett nekik, amivel mi az asztalon játszottunk, így Péter elvonult a siserehaddal mászókázni, én meg megmutattam a magyarok pingpong istenét a kókadt osztrák-német kettősnek. Fél óra múlva felváltottam Pétert, hogy ő is megmutathassa druida őseinek nyomát, de az ő esetükben DING, vagyis a fém felező -háló (lehet egy házó fém?) állt nyerésre. Miután jól kiütöttük magunkat, meglepett minket Zsu egy hihetetlen adag Apple Crummple nevű édességgel, ami úgy nézett ki, hogy mi öten két nap alatt sem esszük meg, ezért azonnal vacsorára invitáltam a Tégla- Kinga és a Wiebke-Hannes-Paul kört. Csináltam wrap-et mindenkinek, meg a sütihez egy vanilia sodót, és a végén tizenegyig dumáltunk. Nagyon jó volt, sokat dobott a nyelvtudásunkon :)

Pénteken nem volt a gyerekeknek délelőtt iskola, így nagy lazán majdnem elkéstünk a lovaglásról. Aztán, ha már így esett, Kingával és Kingivel karöltve mentünk a lányokért, szintén késve, hogy onnan egyenest az Ikeába menjünk, mert az egyik fazekamnak akkor tört le a füle, mikor épp levest tároltam benne. És nem mellesleg még Ikea ajándékutalványom is volt. Nagyképűen azzal etettem a Kingát, hogy én végigfutok az egészen félóra alatt, mert nem kell sok minden. Aha. Csupán csak két óra alatt végeztem is. A gyerekek legalább szétjátszották magukat a játszóházban. Aztán meg éjjel Zsu hívott át magukhoz, mert a jó férj munkahelyi kirándulás címszó alatt Münchenbe lép Oktoberfest-re, így mi meg asszonybulit tartottunk. Ez nálunk úgy megy, hogy csak úgy nem tudunk bulizni, így rohamtempóban kitaláltuk, hogy babaváró estét tartunk a Kingának, hátha megszül, de persze a gyerek Apjafajta makacs, és azóta is bent dekkol. Kapott tőlünk pelenka tortát, meg mindenféle utalványokat főzésről, mosásról és egy szabadon felhasználható félóráról.

Szerdán volt az a bizonyos szülői munkaközösség gyűlés, ami fél nyolctól cirka tizenegyig tartott, de megérte mert sokmindent megtudtam. Ja és többek között jelentkeztem küldöttnek az Adsiwil város integrációs munkacsoportjába is. Nem mellesleg ez a csoport hivatott dönteni a teremkérési levelem sorsáról. Na, mi ez ha nem kettős ügynökösködés????

A többi meg valójában már annyira rég volt, és én olyan fáradt vagyok már, hogy nem is emlékszem. Na meg mérges is vagyok. Mert a tetvek képesek voltak támadólag fellépni a gyermekeimmel. ........ a tetves mindenit a világnak!!!!