.... de még nem........

A nagylány tegnap úgy jött haza az oviból, hogy nagy peckesen elémvágta magát, rámutatott a mellkasán díszelgő nagy pillangóra és azt mondta:

- Én ilyen nagy és szép pillangó leszek, csak még nem voltam hernyó!

Na én erre puff, mindjárt eldobtam magam. Aztán megbeszéltük, hogy ténylegesen először hernyónak kell lenni. Máshogy egyszerűen nem megy.

Míg mi ketten a hernyóság mibenlétét elemeztük, a Kingi két kis kezét mellső középtartásba helyezve, félig futó tempóban körbejárta a lakást. Szó szerint. Nem ám félnégykézlábazik, nem ám téden csúszik (mert azt is szokott), nem. Szabályosan, ahogy kell, két kicsi lábán megy. Aztán mikor megáll, válla fölött hátranéz, feját rázza és közli, hogy nem. Azt még nem tisztáztuk, hogy mit nem, de határozottan és érhetően nem. És ezt mindenkinek jól fel kell fogni. Mert mindenkinek el is mondja. Nagy véletlenül megtanult lépcsőt mászni is. Az úgy történt, hogy lementem a mosáshoz, és véletlenül résnyire nyitva hagytam az ajtót. Azért csak ennyire, hogy halljam, ha véletlenül sír valaki. Szóval ennyi véletlen egybeesése után, amikor visszajöttem nem találtam a kisdedet a lakásban. Egyszer már evesztettem a nappaliban, de most ez annál komolyabb volt. Gondoltam teszek egy próbát és kikiáltottam a folyosóra: Kingi, gyere! Erre határozottan hallatszott a fejem fölül valahonnan a NEM. A harmadik emeleten értem utól, és amikor meglátott még nagyobb sebességbe kapcsolt és feltepert még fél emeletet. Akkor levittem, letettem az ajtónk elé és véletlenül oldalra néztem, mintha nagyon fontos dolog lenne kint. Kisded figyelt, majd mikor úgy tűnt nem nézem, azonnal a lépcsőnek ment. Méreteihez képest meglehetősen gyors, mert egy egész fordulót megtett, mire utólértem. Igaz, hogy én sem siettem, de azért akkor is. Azóta minden lehetséges alkalommal kikéredzkedik. Odáll az ajtó elé és azt mondja: Me. Vagyis megyek. Akkor kiengedem, de megkérem, hogy majd jöjjön vissza. Persze nem kell megijedni, nem hagyom ott, de nem is megyek utána, csak, ha szól. És a lépcsőfordulóknál szólni szokott, hogy Gyegye. Vagyis gyere.

Egyik matematikus kedves ismerősőm majd egy évvel ezelőtt kifejette, hogy a gyermeke Brown mozgást végez, vagyis véletlenszerű dolgokat véletlenszerű helyekre szállít. A Kingi ennél is továbblépett, mert ő halmazokban gondolkodik, és úgy gondolja, hogy a lakás minden tárgyának és szobájának közös halmaza a nappali, ezért minden szobábol áthurcol valamit a nappaliba. Kedvenc játékai a Pötyák ( PlayMobil vagy Lego ember vagy állat  figurák) semmi más nem érdeklő őt egyenlőre. Szerintem ő lesz az első lányom, aki ténylegesen babázni fog. De még nem. Most még csak logisztikai vállalkozása van. És az is valami.