Az idő relatív

Az aprónép általában fél nyolc körül kirángat minket (engem) az ágyból hétvégén is. Tegnap vendégeink voltak, elővigyázatosságból jó későn tettük le a gyerkőcöket, hogy ma legyen alkalmunk lustálkodni.

Meg is lett a hatása. Noémi kel, én is, adom neki a bogyót joghurttal, nézem az órát: 8.40. Na, jó nagyot lustálkodtunk, egészen kipihent vagyok, nyugtázom magamban. Kis tévénézés, aztán szépen lassan kelnek a tesók, háromnegyed 10-kor Anyát is felkeltjük. Ez a nap is jól indul, gondolom.

Aztán Anya egy másik órára néz: 8.58. Te, nem most volt az óraátállítás? - kérdi. Hogyaza @#$!@ - gondolom magamban. Tényleg.

Pedig amíg nem tudtam, frissnek és kialudtnak éreztem magam...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sokkterápia

Az ima ereje

A csoda maga