Második

Aki abba a hiú ábrándba ringatná magát, hogy a Kisded a második első lépésével engem tisztel meg, lévén, hogy csak ketten vagyunk itthon, azt sátáni kacajommal körbe röhögöm, hiszen itt a porszívó is, ami jóval kecsesebb, mint én magam. És mivel két lépéssel lehetett volna elérni és már az első is csak remegő térdekkel ment, hát féltérd állásban lopakodott oda, majd hihetetlen erővel megpróbált szétverni rajta egy legó lovat. (nem tudom, hogy feltűnt-e, de van a Kisdednek egy ilyen legó figura mittoménmilye, de fő, hogy ütni lehessen őket/velük). Egy percen belül rettenetesen boldog voltam, hogy nem én lettem a kiszemelt célpont. Minden szempontból. A reggeli megtorlásnak is fáj még a helye. Cserébe, most, hogy itt ülök, már háromszor lépett ide hozzám elengedett kézzel, majd csinált azonnal hátraarcot, amint elért. Ugye, hogy ez a tiszta gyermeki szeretet? Még legót sem hozott.....