Bulihuligán

Ha nem velünk történik ez meg azt mondanám, hogy szép mese. De nekünk nem volt az. Tömény valóság, a'la Kingi. Bulit tartottam. Csak egy szerényebb, elazvarjuk a fiukat legózni, mi meg koktélozunk bulit. Remekül meg volt szervezve, hogy a gyerekek már fél kilenctől aludni fognak, mi meg élvezzük a gyümölcsök/zöldségek erjesztett levét. Homokszem ott került a rendszerbe, hogy valahogy Kingi neszét vette a lánybulinak. És mivel a véletlen úgy hozta, hogy ő is lány, gondolta nem marad ki. A csajok jó fej módjára azt tanácsolták, vigyem ki egy kicsit, úgyse fogja sokáig bírni, hiszen délután fél ötkor kelt. Hát a kis bulihuligán, amint meglátta a csajokat fényes jókedvre derült, csak úgy vigyorgott mindenkire. Nem lankadt a jókedve még egy óra múlva se. Négyszer próbáltam ágyba dugni, háromszor vallottam teljes kudarcot. Évi egy darabig próbálkozott vele, hogy majd kézben úgyis elalszik, de persze, amint Évi a gyerekszoba felé fordult vele, azonnal feltámmadt benne a csordaszellem, és üvöltött egy kört. Már majdnem 11 óra volt, mire elaludt. Nagy naívan azt gondoltam, hogy ezek után majd felkel délben, de nem. Az igazi bulihuligán simán bírja a kiképzést, így felkelt reggel a szokásos időben.  Ő egész jól van, csak én vagyok olyan, mint a mosogatórongy..........lehet, hogy itt az ideje szerepet cserélnünk? Kingi bulizik, én meg alszom este nyolctól????????

 

ui: lassan összeszedem magam és megírom az elmúlt két hónap történéseit is, csak valahogy kéne minden nap extra 2 óra. Csak azt nem tudom, hogy honnan szerezzek...........