Füstölgő kipufogó

Van itt az én emberemnek ez a legó mániája. Nem nagy ügy, nem is zavar, és végülis jól szórakozik. Van neki már mindenféle szerkezete, ír is erről rendesen a legós blogján, merthogy persze az is kötelező, de ma sikerült valami frenetikusat összehozni. Biztos meg fogja majd írni, persze nem itt, hogy milyen volt szétszedni meg összerakni, de ha lehet, mint egyszerű, vidéki feleség, hadd mondjam el, én hogyan is látom.

Jönnek a csomagok. Átlagosan szinte hetente egy. Vagyok olyan naiv, hogy reménykedem, nekem jön valami meglepi, de persze soha. A nagyobbakat, mert ezek nem olyan kis entyem-pentyem darabok, nem is hozhatja haza, a munkahelyén őrzik a hely szellemét, csak a kicsik és a szétszedettek vannak szerény hajlékunkban. Sokadszor fordul már elő, hogy megszállottként sikeresen levadászik egy már kb 1O éve nem kapható darabot, ami valamilyen meg nem határozható állapotban megérkezik. Türelmesen szétszedi, használt, de ki nem dobott fogkefével megtisztogatja, aztán jön a buli összerakni, neki a lakásban helyet keresni, majd rájönni, hogy ez is megy az irodába. De ma, valami csúcs volt. Délután jött csomag, persze legóval tele. Nem nyitottam ki, ez is része a teljes élvezetnek, meg kell hagyni az embernek. De mint kiderült jobban is jártam. Szegény motor ugyanis egy feltételezhetően láncdohányos, vastüdőn élő emberi lényé lehetett, mert ha egy kicsit jobb lett volna a fényviszony, biztos vagyok benne, hogy láttuk volna a kipufogón kislisszanni az utólsó slukkot. A motor konkrétan annyira büdös, hogy most is a teraszasztalon figyel és szellőzik. Sőt, azóta már a doboz csomagoló anyaga is kárhozatra ítéltetett. Már megvan a nagy családi terv, hogy hogyan fog a legó ülőfürdőt venni a mosogatógépben egy harisnyába tekerve, és mint kiderült, még az sem baj, ha megfakul a színe, csak a szagát veszítse el. Mert motor feeling ide - vadmotoros legó feeling oda, családunk semilyen körülmények között nem fog a Füstölgő Sopianae Bandába belépni.