Halászlé két személyre

...de lehet, hogy csak egy. Bár, ha jobban belegondolok a 12 centis sziámi akármiből és a harcsabajuszú 1o centisből kijön egy ember adagja, az aprójószágokból meg a másiké. Persze csak viccelek, a fene se vesződne ilyen törpe jószágok megfőzésével, csupán jelentem, itt vannak, megvannak és még a terv is bevált. A gazdi úgy adta ide őket, hogy minden este, lefekvés előtt adjunk nekik annyi kaját, amit 5 perc alatt megesznek. Mondjuk ez akkora mennyiség ekkora seregnek, mintha megsóznánk egy tányér levest, de én azt mondtam, na csakazértse. Itt nem lesz ám este zabálás. Délben esztek, hogy a nagylány kicsit tempósabban libbenjen haza, mert az ő dolga lett a jószágok intézése. Noémi hétfőn 1o perc alatt hazaért, ami rekord és azzal jött be az ajtón, hogy Nagyon éhesek már???? Hát persze. Így nagy lelkesen ketten megetették őket. Kicsi kő is hullott a remek tervbe, monthatnám volt kis aquaplaning Jázmin fedőnév alatt. A kiscsaj Noémi csoporttársa az oviban és azon túl, hogy simán megellőzi egy reumás, nyugdíjas csiga, konkrétan még hátrafelé is szokott járni. De persze arcal abba az irányba, ahová kéne mennie. Noémi nem szeret vele közlekedni, mert tényleg gáz a kiscsaj, de nincs mit tenni, egy irányban lakunk, néha nem lehet kikerülni. Így volt ez ma is. A halak már totál lázban voltak, hogy mi van már, mi meg Lolival az ablakból voltunk szemtanúi, hogy Némi a sarkon akkorát vág a Jázminra a szatyrával, hogy ihaj, és erre nem történik semmi. Mindkettő áll tovább, aztán a Némi megindul haza. Mikor bejött és megkérdeztem, hogy mi volt ez, azt válaszolta, hogy Jázminnak eszébe jutott egy 1oo méterrel korábban látott csiga és vissza akarta csalogatni oda őt. És megunta, hogy nem érti meg, hogy nem akar visszamenni. Hát nem mondtam semmit. Persze nem szép dolog a verekedés, de az sem amit a Jázmin csinál. Ha már egyedül közlekednek, legalább ne kódorogjanak, és ez sajna nem mindenkinek megy.

Egyébként köszi Patka a jótanácsokat. Ugyanis amikor vasárnap hazaértünk a szállítmánnyal, legjavában szakadt az eső. Gondoltuk nem kapkodjuk el, megvárjuk míg eláll, aztán majd bepakolunk. Aztán beszéltünk Patkával, aki kedvesen felhívta becses figyelmünket ama apró, de el nem hanyagolható tényre, hogy a halak, bármilyen aprók is, 5 óránál tovább nem bírják zacsiban, az meg lassan le is telt. Hát szélsebességbe tettük magunkat, így csak egy lakó nem költözött be. Egyébként 11-en lakják a remek, tágas 1oo literes medencét. Van két kis narancssára nemtommi, ők egész nap fogócskáznak. Van két takarítóhal is (Terike és Gizus) ők egész nap nyalogatják a kastélyt vagy a sziklát, vagy a búvársisakot vagy az üveget. Már gondoltam, hogy a padlóra is kiteszem egy kicsit őket az asztal alá, szerintem jóllaknának egy időre. És megoldódna az ablakpucolás problémája is, sőt esőben is lehetne velük ablakot mosatni. Ja egyébként nekikezdtük a névadási procedúrának. A harcsabajszos kismanus a Szebasztien. A két takarítónőt már mondtam. Az egyik narancssárga fogócskázó lett Ariel, a másik Aquanta. A többiek sorban Ariel tesvérei ( csak ezért megnéztük ma a kis hableányt, mert nem emlékeztem a nevekre):  a három rózsaszín: Adina, Arista, Atina. Az egyik kék, délután kipurcant, név nélküli sírba tettem.  A fekete szintén virgonc: Aréna. Van még egy kis kerge, egész nap le meg fel cikázik, és sokat bosszanja a fekete csíkos sziámi nemtommit, na a kis kerge a Túrka, mert a köveket túrja (pont mint egy disznó a sarat), a sziámi nemtommi meg Cerka, mert olyan hosszú. Speciel ő a legnagyobb. Aranyosak, és a csajok nagyon lelkesek. És tényleg nincs olyan rengeteg macera velük.

Kicsit gázos kezdtem lenni az utóbbi időben, mert a hajszálaim tömeges öngyilkosságot követtek el, mit a bálnák Florida partjainál, és bár, mint egy lelkes Greenpeace aktivista mindent megtettem, hogy visszatuszkoljam őket a fejbőröm alá, hát nem sok sikerrel jártam. Bár lehet, be kellett volna szereznem valami nano cuccot is hozzá, mert így kézzel nem sokra mentem, ragasztani meg nem akartam. Szóval ekkor kaptam azt a remek tanácsot, hogy ecettel öblítsem a fejem. Hát gondoltam, mi lesz? max jól elrakom magam télire. Persze eme remek tervemről nem tájákoztattam az embert, így mikor befeküdt mellém, először csak a takarót emelte fel és szagolt be alá. Nem volt ott semmi. Aztán az ágy alá. Semmi. Gondoltam felvilágosítom mielőtt még nekikezdi megkeresni a csalamádét a szobában, hogy nekem van uborkasaláta szagom, és ha nem tud elviselni így, akkor eseteg javíthatok rajta egy kis hagymával, foghagymával vagy majonézzel. Azt mondta nem gond, csak ne menjek túl közel hozzá. Két hétig tart a kúra és már majdnem a végén vagyok, és tök jó. Lassan már hiányozni fog az ecetszag. Bár lehet, hogy Péternek nem. Még nem kérdeztem :) Csak fekszünk kettecskén, magányosan az ecetszagú szobában, hát nem tömény romantika????