Beszámoló No1

Mivel kedves férjem Cipikével (unokahúgom) Hajrá Csajok feliratú szurkolói óriáskezekkel ment szurkolni a FÉRFI hoki vb döntőre, minden bizonnyal a kórházban fogok látogatóként sok időt eltölteni az elkövetkezendő napokban, így megragadom az alkalmat, hogy most beszámoljak a német területen tett 5 napos kirándulásunkról. Hátha később nem lesz időm....a hokisok nem az a kimondott bábáskodó típusok, asszem....

Szóval a sztori ott kezdődik, hogy elhatároztuk, hogy kihasználjuk a jó időt, meg hogy a Kingi még most is csak eszik-alszik-néha figyel üzemmódban van, és kiruccanunk. Ha már ezt tesszük, viszünk magunkkal valakit, mert én minimum 3 óránkként nem vagyok beszámítható egy jó félórán át. Az meg sok a Péternek. Így jött velünk a Cipike, kedves unokahúgom, mellesleg jól eladható rabszolga. Több nyelven beszél, és hozzánk mindig visszatalál. Kész főnyeremény. Természetesen a tervezés fázisában fel sem merült bennünk, hogy milyen imázst is adunk ezzel a felállással a Péternek, hiszen félistenként néztek rá a férfiak a közelünkben, mikor kiderült, hogy ez a két jó nő és 3 cuki gyerek mind hozzá tartozik..Azt mondta, Őt ez nem zavarja, minket Cipivel bevallom, kicsit feszélyezett..leginkább akkor, mikor Cipikét jól megbámulta egy egyébként jóvágású csávó, aztán látszott rajta, hogy nagyon töri a fejét, hogy mi van...aztán meg mégse mert próbálkozni, mert bár ősz hajam már van, azért annyira öregnek se nézek ki, hogy Cipi is a lányom lehessen, de akkor meg miért ilyen bizalmas vele a Péter... áááá szóval a Péter élvezte az elismerő tekinteteket, mi meg úgy tettünk, mintha észre se vennénk, hagytuk, legyen a vezérhím..

Itinerünk szerint: Raversburger SpieleLand -Legoland-Legoland-München-München volt az 5 napos terv. Úgyhogy most következzen beszámoló az első napról: kezdeném az elindulással, ami akár nagyon flottul is mehetett volna....de nem. 28X elmondtam a vezérhímnek, hogy nekem kellő mennyiségű innivalót tegyen a kocsiba, mert Ő és Cipi nyugodt lelkiismerettel szomjan halhatnak, de nekem innom kell, hogy a Kingi is csendben legyen. Bepakoltunk, elindultunk, majd megkérdezem: Nekem van iszi? Ja, nincs! Így nyomás vissza..... volt a kocsiban mindenkinek 10 liter pia, csak nekem nem! Na, azért 10-kor sikerült kellő mennyiségű innivalóval útra kelni. Az út maga nem volt valami nagy szám, 180 km autópályán. Kicsit a határnál aggódtunk, Péter gyorsan ellenőrizte Cipi kinézetét/öltözetét, mivel gyerekcsempészést készültünk elkövetni, hiszen Kinginek még nincsenek okmányai. De persze semmi gond nem volt és Cipi is szerényen meghúzta magát, sehol semmi kivillanó intim részlet. Fél egyre értünk a célállomásra, igaz addig Cipike szétröhögte magát a Lolin, mivel kicsit érdekesen beszél, nem tudja kimondani a cs-t, b-t, c-t így a Cipuska helyett Szipuskát mond, a kacsa helyett kaszát, és a Cipuska, ott egy kacsa nála így hangzik: Szipuska, ott egy kasza! A bűzbomba pedig így: gűzgomba. De azért könnyen dekódolható.

Természetesen már a parkolóban extázisba estek a gyerekek, pedig még kellett onnan gyalogolni rendesen, aztán meg nem bírták eldönteni, hogy mire üljenek fel. Kiváló időnk volt, olyan 18 fok, napsütés. És mivel ez a hét már nem volt szünet Németországban, csak Svájcban, így kellően kevesen voltak mindenütt. Sehol sem kellett sorba állni. A parkoló meg tele volt svájci autókkal :) Volt egy kuhHandel-es játék is, ami az eredetivel ellentétben nem kártyázást jelentett, hanem műtehénből kellett vizet fejni. Frankón életnagyságú tehén, meg minden. Na kinéztük a Cipivel, hogy ide leül, megfeji a két tehenet, aztán a fényképhez odaírjuk, hogy "magyar válság: műtehénnel, műtejet fejetnek a szegény parasztlyánnyal" de aztán a gyerekek tovább rohantak és nem volt alkalmunk megjeleníteni a nagy magyar valóságot. Nagyon klassz játékok voltak meg közelebb is van mint Lególand, úgyhogy szerintem még megyünk majd. Ja és a beugró is kevesebb. Tiszta főnyeremény...

A szállásra menet kicsit megviccelt minket a DPS ( Dilis gPS), mert bevitt egy faluba, ott rávitt egy 30-as zónájú utcába, majd kicsi szerpentin, de úgy, hogy a szembe jövő nem fér el, aztán ki a főútra, azon még 10 kilométer és tááárrááám: megérkeztünk Raversburgerbe a szálláshelyre. Gyanítjuk, hogy ennél ésszerűbben is ki lehetett volna oda lyukadni. Kaptunk klassz szobákat, ettünk nagyon fincsi vacsorát, aztán bedőltünk, mint a liszteszsák.

A lányok nagyon boldogok voltak, hogy csatlakozott hozzánk a Cipi, mert így egy "igazi nő" is van velünk, akinek a táskája olyan kincseket rejt, mint a körömlakk, szempillaspirál, rúzs és társai. Noémi minden nap lelkesen ment a Cipuskához "ébreszteni", aztán persze csücsörített ajkakkal jelent meg, hogy lássuk, milyen szép is lett. Lola dettó, azzal a különbséggel, hogy amikor neki lakkozta ki Cipike a körmét, jó egy órán át tartotta szétfeszítve az ujjait és mondogatta: még nem szájadt meg!!!

Szuper volt a Raversburger SpieleLand, de várt ránk Legóország, így kocsiba pattantunk és nekivágtunk a 90 km-nek. A többit majd holnap, ha lesz időm a kórházlátogatás után :)

 

ui: úgy nézem a svájci bulvársajtó ingerküszöbéig nem ér fel egy medvetámadás, mert még most sem találtam nyomát a hírekben....Na de majd a magyar szurkolók Hajrá Csajok felirattal történt szurkolása.....