A kis Szerénke

Ez az ember játsza itt nektek a kis Szerénykét! Akkor most én, az oldalborda, megmondom nektek a frankót: tuti kis játékot csinált a telefonra. Csak két gond van vele: 1, csak érintőképernyős android telefonon fut, ami hogy-hogy nem, Google készülék! 2, nekünk ebből a szerkezetből csak egy van. És még a passziánsz is ezen fut, na gondolhatjátok micsoda tülekedés megy a telefonért.....

Egyébként érkezett jó pár megjegyzés is a játékra. Ilyenek, hogy: Köszönöm, életünkben először tudtam nyugodtan bevásárolni a gyerekkel, olyan jól elvolt közben, KÖSZI! vagy: ez egy csúcs játék gyerekeknek, ugye nem baj, hogy már betöltöttem a 22-őt? vagy: az unokám imádja, de hogy szerzem tőle vissza a telefonomat? Ja és a legtöbben: még képeket, még!!!

Biztos meglepődtetek, hogy most írok. Na ez azért van, mert Anyukámék hazamentek és így visszakerült a gépem tulajdon- és használati joga hozzám. Mert egyébként esélytelen vagyok. Pedig bennem is van akarat bőven, de most mit veszekedjek szegény asszonnyal, van neki férje, veszekedjen vele Ő. Míg itt voltak-  mármint az ősök - volt itt minden: Noémi istenúccse utolsó 5. szülinapja a svájci oviban, krokodil és perec sütés és farsang. Kicsit szurkoltam, hogy megérkezzen a megrendelt előszoba fogas és akkor papa felrakhatja, míg nem kiderült, hogy ahhoz előbb Péternek el is kéne küldeni egy emilt, így maradt Papának fúrás nélküli szabad élet. És a sör. Mert az jár.  Na a szülinap, hát az csúcs volt. Először is közölték, hogy Kingit nem vihetem, Lolit viszont igen, de akkor már megorroltam és csakazértis egyedül mentem. Sőt, vittem magammal egy túróval és gyümölcsökkel megtöltött vérszomjas krokodilt. Tésztából. Míg sütöttem Anyukám úgy a nyomomban volt, mint egy kiskutya. Nem hitte, hogy meg tudom csinálni, pedig egyszerű, csak az utasításokat és a képeket kellett követni. Olyannyira finom lett, hogy az óvónénik 3x szedtek belőle, majd elkérték a fejét és a farkát, hátha valamelyik gyerek még kér másnap. Na ja. Nekünk nem is maradt, ezért pénteken is csináltam egyet, de nekünk abból sem jutott. Ácsi, vissza a szülinapra.....szóval úgy kezdődött, hogy Noémi reggel óta kettesben játszott kint egy kislánnyal, mint kiderült azért, mert bent előkészületek folytak. Engem azért még beengedtek. Mikor az óvónéni körbemutatta a krokodilt - mellesleg azt hitte Noémi konkrétan hazudik, amikor reggel közölte, hogy Anyukám egy krokodillal fog jönni - a gyerekek sikítoztak egy jót. Majd egy kis segéd kiment a Némiékhez, palástot terítettek a vállára és koronát kapott a fejére, ráültették egy kis kocsira és úgy húzták be a terembe. Bent már várta a trónus. A kislány, akivel kint játszott volt az udvarhölgy, Ő mellé ült, a többi gyerek meg szemben félkörívben. Én is közéjük ültem. Akkor megkértek, hogy meséljem el, hogyan született a Noémi. Persze nem a véres- szaftos részletekre voltak kíváncsiak, hanem hogy melyik ország, melyik város, kórház stb. Mikor elmondtam, hogy inkubátorban volt, hát azonnal el kellett magyarázni, hogy ez milyen, még le is kellett rajzolnom. Beszéletem vagy negyed órát. Egész kitikkasztott.  Ezután minden gyerek egyenként odament, kivett egy tárolóból egy jókívánság labdácskát, azt odaadta Noéminek és elmondta a jókívánságait, amiért cserébe az udvarhölgy segítségével kapott egy aprócska teasütit. Nekem is kellett kívánnom. Aztán az udvarhölgy az összes jókívánság labdát a földre tette, körül gugoltuk, és amikor kiborította őket a tálból, mindenki felkapott egyet, így mindenki kapott a jókívánságból. Aztán az óvónéni meggyújtott 4 csillagszórót és 4 nyelven elénekeltük a boldog szülinapot dalt, aztán leültünk enni. A végén megköszönték, hogy mi itt vagyunk, hogy Noémi ide jár oviba és hogy a félelmetes krokodilt is megkóstolhatták. Aztán már mehettem is haza.

Pénteken volt a második krokodil kör. Na és persze perec-kör. Farsangot ünnepeltünk. Papa már annyira benne van a házimunkában, hogy az utolsó két adag perecet neki hagytam hátra, hogy süsse meg, mert kezdtünk kifutni az időből. Még forrók voltak a perecek, mikor elindultunk és még melegek, mikor megérkeztünk. Megkezdődött az esemény, majd Loli kisomfordált egy perecért. Majd még egyért. Majd még egyért. Na mondom, ennyit nem bír megenni, mit csinál vele? Hát szépen szétosztotta a barátainak. Térült-fordult és nem maradt egy sem a 26 perecből.  Anyukámnak is csak a kocsiban odafelé jutott egy pár falat, mert a Lola akart kóstólni. Meg a Dani is, és akkor a Noémi már miért is ne??? ( egyébként megvitatta a szerelmespár, hogy milyen már, hogy Magyarországon és Svájcban is 18 éves kor után lehet összeházasodni!!!). Szóval, mire észbe kaptunk volt-nincs perec. Tiszta szerencse, hogy 2-2 falat jutott a krokodilból, mert az is nagyon kapós lett. Jut eszembe, elfelejtettem megosztani a receptet a többiekkel..... Gondoltuk nagy naívan, hogy ha 4-kor hazaindulunk az oviból, simán hazaérünk a dugó előtt. Na ilyen nagyot is ritkán tévedünk. Egy mákunk volt, hogy Kingi húzta a lóbőrt. Apropó nagypopó: hízik a kiscsaj rendesen, meg étvágya is van. Kezdi kinőni az 56-os méretet, pedig ebben sokáig kételkedtem. A fürdés továbra is letargikusan unalmas esemény, szinte bealszik közben, a masszírozást nagyon szereti és a hasát is. Persze Mama igyekezett minden nap kikunyerálni neki még egy kicsit, nem is csoda, hogy annyit bukott. Mondjuk többször is Mama ruhája alá, szerintem ilyen a kegyes bosszú.

Mama többször is elmondta, hogy elcsempészi a Lolit hozzájuk, ami odáig jutott, hogy Loli bele is egyezett. Na ekkor állt elé a Noémi és mondta: de ne menj, én szeretlek, mi lesz velem nélküled??? Na idáig jutottunk! Így aztán Mama és Papa kénytelen voltak kettesben hazavonatozni. Így most itt vagyunk négyesben......ööööööö.......akarom mondani ötösben....... na ezt még szokni kell.... na, megyek. Legyetek jók! És olvassatok sokat, már ha írok....