Perecet vegyenek!!!!!!

Még mielőtt fejest ugrottunk volna a szülőszobai éjszakába, nagyjából párhuzamos síkon mozogva a "szívassuk a Krisztát" mozgalommal, volt egy kis sütisütés is Langnauban. Paulina az ügyeletes adliswili cukrász, ennek megfelelően hozta a "gyermekkorunk cirkuszi perece" receptet. Sőt, volt olyan rendes, hogy otthon már elő is készítette, így nekünk, vagyis a gyerekeknek, csak nem boldogultak vele - szóval nekünk kellett jó hosszúra sodorni a tésztát, perec formában a sütőbe dobni és megsütni. Nagyon fincsi lett, ezen felbuzdulva kértem el tegnap délután Paulinától a receptet. Meglepő módon a csajoknak is volt kedvük segíteni, így kicsit lassan haladtunk a dagasztással. Majd persze volt némi fennakadás a sodrásnál is, de végül sikerült felvillantanom előttük a tojással lekenés lehetőségét, így innen már zöld utam volt. Hamar elkészültek a perecek, meglocsoltam őket vizes-sós-lisztes ......nem ...lisztes-vizes-sós........nem .......sós-lisztes-vízzel (na végre) és egy perc múlva készen is volt a gyermekkorom régi perece. A gyerekek persze azonnal nekiláttak, hiába hangoztattam bőszen, hogy előbb együnk egy kis tárkonyos ragulevest. Hát nem. És akkor meglepő dolog történt, Némi közölte, hogy fújjjj, ez olyan sós..........pedig én gyerekkoromban sportot űztem abból, hogy a kapható legtöbb sós-liszes fehér cuccot birtokló perecet szerezzem meg az árustól - persze sikertelenül, mert általában nem a kiszemelt áldozatom volt a soron következő, és fura mód az árusok nagyon adtak a higiéniára, vagy csak túl kicsi voltam az érdekérvényesítéshez..... szóval ezek után, amikor annyi a a só, mint a tengerben a hullám, neki nem kell.....hát kié ez a gyerek???

Mindeközben Kingi lelkesen kitölti nappalunk-éjjelünk. Van némi fogalmi zavar, mivel azt gondolja szórakoztatásunkról minden körülmények között gondoskodnia kell, legyen szó éjszakáról, vagy kora hajnalról. De azért nem sok okunk van panaszra. Alapvetően, kicsit unja dolgokat itten, annyira, hogy előfordult már az a skandalum, hogy bealudt a fürdőkádban. Konkrétan nem arról volt szó, hogy zsugáztunk egész délután, így nagyon fáradt volt már, hiszen 4 óra szunyálás volt a háta mögött, egyszerűen csak az élet elviselhetetlenül könnyű még, így jobbnak látta hunyni gyorsan még egyet. Kezd belenőni a ruhákba, hosszra már van 3 is ami jó, csak a széltével van kis gondunk. Nem izgatjuk magunkat különösebben miatta, Őkelme meg aztán pláne nem. Csak egy dolog van, amivel nem boldogulunk a szél. Alul vagy felül, tök mindegy, nem megy. Lassan eljutok odáig, hogy bevetjük Apa Auto Bildes módszerét, hátha ilyen férfias megoldásra vágyik. Egyébként egy kis tündér. Eszik - aztán persze nem tud büfizni - bealszik (aztán mikor leteszem bukik egy csomót) és durmol egy nagyot. Ha megéhezik nem sír, hanem először recseg, mint a nagytesó, majd elkezd őrült módra tátogni, és bekap mindent, ami a szája közelébe kerül. Miután hosszan elszopogatta a pólyát, úgy döntöttem ideje elbeszélgetnünk. Felhívtam kicsi figyelmét, hogy neki főzök, melegen tartom és gusztusosan tálalom, ezek után elvárom, hogy ne holmi textíliát szopogasson lelkesen. Sajna nem vált be a terv, mert aztán veszélybe került a Kata által kötött piros takaró is ( ja és meg se kérdeztem, hogy hogyan kell mosni)....  Egy esetben szopogathat büntetlenül akármit, ha nagyon nem jön a levegő (akármelyik irányból) na, és akkor az akármi a kisujjam szokott lenni, valahogy jó a bukéja, vagy mi a szösz.

A frizurája valami csúcs, csak sajna a sapótól ( még sapiban van, mert parázok, hogy megfázik, pedig miért tenné egy fűtött lakásban) így csak fürdéskor láthatjuk a sűrű, fekete tökfödőjét. Pont olyan, mint a tesóinak volt. Ja, igazándiból, így harmadjára, már csak ennyi maradt, hogy sapiban van, na meg az, hogy én kezdek belecsúszni egy megfázásba..... a fene se érti, hogy miért jó nekem már harmadjára megint hidegbe szoptatni éjjelente, bezzeg akiknek nyáron született babája, hogy örülhettek, hogy kicsit levegőzik a mellkasuk, derekuk.....

Apropó, technikai adatok: fejkörfogat: nem 'tom, de a sapi állandóan körbefordul a fején és a szemébe csúszik, ettől olyan vicces kis fazonja lesz...

Súly: mérlegünk még most sincs és igazából nem is lesz, a Katáék meg nyaralnak ....... vagyis telelnek, így saccra mondom, hogy átlépte a 3 kilót. Tokája mindenesetre már van, és nagyon jól áll neki.

Hossz: vagy a rugik mentek össze a mosásba, vagy nőtt egy kicsit, lényeg, most már az 56-osok nem akarnak leesni róla, csak széltében. Bár az sincs kizárva - mert nincs bennük címke - hogy nem is 56-osak, csak 50-esek.

Tegnap voltam a gyerekekkel boltban is. A legnagyobb gondom ezekkel a szűkre szabott parkolóhelyekkel van. Beálltam egy üres helyre, kiszálltam, kiszedtem a nagylányokat, majd rájöttem, hogy Kingi hordija nem fér ki az ajtón. Kicsit dolgoztam rajta - és 5 perc alatt már ki is rángattam a kocsiból szegénykémet. Kingi még nem igazi nő, még nem élvezi nagyon a vásárlást. De az autókázást azt nagyon bírta, jól be is szunyált 1 perc alatt.

Azt hiszem elmondtam, amit lehetett, ha belenőtt a sapóba, szólok.