Karate Kid forever (örökké)

Beszámolómat a hétfői elfuserált nappal kezdeném. Panaszkodhatnék, de be kell látnom, hogy erre semmi okom. A gyerekek szépen, menetrend szerint elmentek oviba/spilegruppéba, magam pedig éhgyomorral vettem irányt a dokinénihez. Aztán jött persze a feketeleves, mert egy kicsit magas lett a cukrom. De ha már itt vagyok, megkérdezték, megcsinálhatnánk-e most a terheléses tesztet ennek örömére, és akkor nem kellene holnap is éhgyomorral visszajönnöm. Ám legyen. Nos, mindegy, hogy az ember melyik országban szenvedi el, cukros vizet inni, a világon mindenütt borzalmas. Azért van egy jó hír is, a diétának köszönhetően 1 kilót fogytam a legutóbbi méréshez képest,( ami katasztrofális 4 kiló többletet mutatott). Nagyon meg lettem dicsérve. Ez után következett a rendes vizit a dokinéninél, hogy megnézzük, mi újság odabent. Jelentem, minden okés. Amikor az infúziókat kaptam, mindig megkérdezték, hogy mi újság odabent, és én rendszerint azt válaszoltam: minden okés, de még tart a mai edzése a Karate Kidnek. Csak olyan jóindulatú mosolyfélélt kaptam, sohasem gondolták, hogy effektíve tényközlök. Na de most! Ultrahang, nézzük, hogy a feje szépen lent van.......oh igen, itt a keze............ööööööööö, ez nem lehet a keze.........de akkor mi ez itt.........te jó ég!!!!!!! Ez itt a lába.........de miért tartja a talpacskáját a füle mellett???? Én csak rezignáltan annyit mondtam: Még tart a mai edzése a Karate Kidnek. Lassan majd elkezd meditálni és akkor majd elveszi onnan és valami még extrémebb helyre fogja tenni!

A doktornő jó egy percig csak röhögött. Közölte, hogy ő még nem sok ilyet látott, mert a gyerekek nem nagyon szeretik a lábujjukkal vakargatni a fülüket, de hát Karete Kid, az Karate Kid.

Dolgunk végeztével átkísértek egy külön szobába, ahol kaptam vizet meg újságokat és vártam, hogy óránkként megszúrjanak. Sajnos nem lett jó az eredmény, úgyhogy most csütörtökön megcsináljuk még egyszer, de úgy, hogy viszem a saját mérőmet is, és megnézzük szinkronban van-e az övékkel. Ha igen, akkor mérhetem magamnak és csak le kell jelentenem az eredményt, ha nem, akkor naponta be kell majd mennem. És ezt csak azért, mert betartottam a diétát, és fogytam. Mert egyébként nem lennének ilyen engedékenyek. Szóval, most eléggé bizakodom, hogy ha maradunk a diéta mellett és semmit nem bűnözök, akkor hátha nem kell az inzulin. Szorítsatok!

Még időben elértem Lolit, és persze ekkor (dél) kezdünk neki a napi rutinnak (mosás és tsa). Noémi elég durcásan jött haza, de amikor elmondtam neki, hogy mi a gond, olyan lett mint egy darab meleg vaj. Kisimult és mindenben elkezdett segíteni. Nagyon aranyos.

A hétvégén meggyújtottuk az első adventi gyertyánkat és rajtam kívül mindenki kapott adventi kalendáriumot. Az apáé a legegyszerűbb. Míg nem volt itthon, mindenféle nyalánkságokat tekertünk alufóliába.......vagyis a gyerekek, anya meg megszámozta őket.  A Lolinak Play-doh gyurma kalendáriuma van, nagyon tetszik neki, mindennap egy új formát talál, és van hozzá 6 -féle színű gyurma is. Noéminek csajos cucc. Eddig volt benne 1 nyaklánc és 2 karkötő.  Szerintem a végére kiárusítást tarthatunk majd ékszerekből.

Szóval a gyerekek nagyon be akartak csemegézni, amikor apa kalendáriumát csináltuk, de persze nem engedtem nekik. Megbeszéltük, hogy minden nap kaphatnak valamit, de csak ebéd után. Így aztán hétfő délután Noémi kezébe adtam 2 darab Mentost, hogy ossza meg a tesójával. Valami banális oknál fogva ( Lola csúnyán nézett) a nagylány közölte a kisdeddel: Ezt most nem kapod meg, mert csúnyán viselkedtél. Eldugom, de ne nézd meg, hogy az ágyamra teszem, és majd ha jó leszel, akkor kapod meg. Loli: jó.

Némi felmászott az ágyára, közben persze azt gondolta, Loli úgysem figyel és felrakta a szekrénybe a cukorkát. Lejött és bekapta a sajátját, majd azonnal rájött, hogy ez neki nem kell. Kivette és nekem nyújtotta. Én persze szomorúan közöltem, hogy anyának ilyet nem lehet, amikor is egy forgószél villámgyorsan kikapta a Némi kezéből és betömte a szájába, mielőtt még azt mondhattuk volna, hogy: Bá. És olyan vadul rágta, hogy fájt nézni. Noémi persze pörölni akart, de belátta, ekkora lendülettel nem tud szembeszállni. Loli fél perc alatt lenyelte a cukorkát. Noémi felsőbbrendű mosollyal csak annyit mondott: Na, akkor jobb, ha tudod, hogy az lesz a büntetésed, hogy beteg leszel, mert most az ÉN bacijaimat is megetted! De a másikat akkor sem eheted meg, mert rossz voltál!

Noémi még nem képes belátni, hogy az ilyen típusú kijelentések öngerjesztő folyamatot indítanak be, amelyeket nem lehet leállítani. Így azt sem gondolta, hogy figyelnie kellene az ágyát, mert a gézengúz, lassan és óvatosan, mintha csak a fürdőszobába menne, eloldalaz a gyerekszobába. Majd, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból (mert pontosan nem tudta, hol kutakodjon) kinyitott és jó hangosan becsapott egy szekrényajtót. Anyatigris Noémi azonnal repült, és hangos - Na megállj! - felkiáltások közepette süvített a szobába. Mivel Loli a földön állt, hát gyorsan felmászott és ellenőrizte, hogy minden meg van-e. Nem tudom, hogy a Lolit tekintsen nagyon fifikásnak, vagy a másodszülöttek genetikailag képesek túljárni az elsőszülött eszén. De tény, hogy ezt ez a kis "majdnem 3" éves, nagyon szépen kivitelezte! Így, a rejtekhely pontos ismeretében, már csak annyi nehezítés volt, hogy hogyan jusson el ismét - hiszen Noémivel vissza kellett jönnie - a nappaliból a gyerekszobába. Noémi annyira elhitte, hogy "jó, nem nyúlok hozzá", hogy egy percre sem nézett abba az irányba. Én viszont füleltem. Nagyon füleltem. Mégis. Alig hallottam meg, amikor kinyitotta majd bezárta a szekrényt. Aztán megjelent erősen csukott szájjal. Mosolyogtam rá, erre rágni kezdett. Majd megint csak zárt száj. Fél perc rágás, 1 perc szünet. És Némi közben nekem csacsog. Észre sem vette mi történik. Mire leesett a tantusz, már vége is volt. Persze rohant megnézni, aztán mikor rájött, hogy Loli mit művelt, csak annyit mondott: Na, ezt még megkeserülöd!

Majd mindezek ellenére szépen eljátszott vele estig!  Most azon gondolkozom, hogy vajon Almababa mindkettőjük eszén túl fog tudni járni, és akkor már miért is ne vegyen palira bennünket is, és akkor most kezdjek el aggódni, vagy ez kódolva van, és akkor meg mindek a sok para?! És ha így is lesz, belevaló kölyök lesz, az tuti! Karate Kid forever!