Hajnalok-hajnalán

Két meglepő dolog is történt ma hajnalban. Ahhoz, hogy a legkorábbi eseményt teljes pompájában megélhessük, el kell mondanom, hogy bekaptunk egy jó kis alul-felül programot futtató vírust. A gyerekek szerencsésebbek voltak, mert egy-egy brutális felső output után, egyszerűen csak bealudtak, nekem viszont 2 nap ágynyugalom volt kiadva, a vírus aktivitás miatt. Vagy mert én ketten vagyok... még nem tudom. Persze ez nem volt ám olyan vidám, mint most, amikor már csak a csontjaim fájnak, mert bizony Alma is úgy gondolta, hogy nincs is jobb, mint alulról, rugásokkal segíteni anya gyomrának, ha már úgyis a kagylóba kapaszkodik. Egyedül Apa állt a helyzet magaslatán, igaz egyikünk sem kívánt se enni-se inni. Cserébe gyakorolhatta édesapám egyetlen nekünk szánt házasság előtti jótanácsát-bölcsességét, miszerint a kutyaszar és a hányás eltüntetése férfidolog. Nos, ennyi az előjáték. Hát akkor a hajnal.

Valamikor hajnali 3 körül arra a meglepő dologra ébredtem, hogy valakinek brutálisan korog a gyomra. Annyira, hogy a hangra ébredtem. Na, gondoltam magamban, szegény, ártatlan gyerekek, 24 óra éhezés után már biztosan nem tudnak az éhségtől szundikálni. Kikászálódtam az ágyból, és betámolyogtam a gyerekszobába, mert azt azért nem mondanám, hogy friss voltam, mint egy harmatcseppes szöcske. A gyerekszobába érve, mélységes csend fogadott. Vártam még egy kicsit, de mivel semnki sem moccant és kellő csend volt, megnyugtattam magam, hogy biztos csak álmodtam ez egészet. Éppencsak bebújtam a takaró alá, amikor megint felhangzott a hang, amire szerintem még az ötödik szomszéd is felébredt. Na, biztos szegény Apa éhes. De ahogy ezen gondolkoztam rájöttem, hogy ő az egyetlen ember ebben a házban, aki az elmúlt 24 órában evett, így ő nem lehet. De akkor kizárásos alapon csakis én lehetek éhes. Ahogy ezt így kilogikáztam, hajnali fél négy magasságában, Alma is egyértelműen tudtomra adta, hogy jó lenne, ha filozofálgatás helyett inkább betolnék egy nagy szelet vajas kenyeret. Probléma már csak a vajjal és a kenyérrel volt. Nem volt humorom baguettet sütni, így azt a kemény elhatározást hoztam, hogy hallgatom még a békák koncertjét, ha meg mégsem válik be a terv, majd kifosztom valamelyik szomszéd hűtőjét. Végül is álmosabb voltam, mint éhes, a békakoncert ellenére is. Édes szendergésemből a vacak ébresztő rángatott ki, mert mint kiderült, két pislantással fél nyolcra varázsoltam az időt - hiába a tehetség!!!!! - és ideje felkelni. Gondoltam, ha már Alma alszik, megvárom míg Péter végez a zuhany alatt, majd ráérek akkor kikecmeregni. Na persze ekkor csengettek be a szerelők, mivel év végén jár le a házfelújítás 2 éves garanciája, így minden lakást átnéznek. És persze mi vagyunk az elsők. Kócosan, ráncosan közöltem velük, hogy az ember a zuhany alatt van, várjanak 5 percet, ha nem akarnak chippendale showt látni. Hát kint maradtak.  Mondanom sem kell a gyerekeket is kiverték az ágyból, meg Alma is magához tért, sőt a békák is felébredtek. És én alig vártam, hogy nekiessek valami zsírban tocsogó, hízlaló, mindenkinek ártó reggelinek. Mivel ilyet nem találtam, hát letoltam egy szelet lekváros kenyeret, és most várom, hogy véget érjen a hajnal......