Az első hét

Minálunk már javában tart az iskolaszezon. Igen, tessék szörnyülködni! Itt csak 5 hét a nyári szünet. Most mi is kellően izgatottan vártuk a kezdetet, olyannyira, hogy az utolsó két napon Némivel alig lehetett bírni. Szóval a nagylánynak kezdődött az ovi, Lolinak pedig a Spielgruppe. És bizony az oviban itt nincs beszoktatás. Értsd úgy: Apa elkísérheti az ajtóig, de aztán bye-bye! Kicsit féltem, hogy mi lesz majd a Noémivel, de amikor érte mentem délben (csak délig tart) azzal fogadott: Miért jöttél értem, már nagylány vagyok, egyedül is haza tudok menni!! Hoppá! Nagy kézmorzsolgatás közepette bocsánatáért esedeztem, minek hatására megengedte, hogy pár lépéssel mögötte haladva hazamenjünk "együtt". Azóta minden reggel nagyon lelkesen ébred és szinte rohan oviba. Nagyon büszke magára. Az ovis fényvisszaverő mellénykét még akkor is fel kell vennünk, ha csak a játszótérre megyünk ki.  És persze sokat panaszkodik arra a " kis félős kisfiú"-ra aki minden nap sír. Pedig az oviban nincs miért sírni. Varrtam neki festőinget, meg kapott 2 pár új cipőt, és persze torna zsákot és torna cuccot. És olyan boldog, hogy csak na.

Loli spielgruppe-jától egy kicsit tartottam, mert mindenhová lelkesen megy, ahova a Noémi is, na de ide a nagylány nem mehet. És jelentem (nagy büszkén), hogy Loli is beszokott azonnal. Együtt jár Philippel a német kisfiúval, akivel gyakorlatilag február óta együtt játszunk minden csütörtökön. És be kell vallanom az "óvónéni" is nagyon szimpatikus. Egy halk hangú, de barátságos néni, akinek 3 gyereke van. Minden alkalommal maguknak készítenek tízórait, így szerencsére a Lolinak nem kell csomagolnom semmit. Hétfőn kenyeret sütöttek, így a néni a gyerekek érkezésekor az asztalnál ült és búzakalászt szemezgetett. Persze a gyerekeknek ez megtetszett  - ki ne lenne benne egy jó kis szemetelésben?? - és csatlakoztak hozzá. Itt semmi sincs erőltetve, ha a gyerek nem akar, nem kell. Itt lehetett volna vele maradni, de azt mondta, Apa mehetsz.  És Apa ment. Dolgozóba. Csütörtökön almás pitét sütöttek  - úgyhogy ma én is, ráadásul rögtön két tepsivel - és azt is nagyon élvezte. Hetente 3x jár, 8:30-11:45-ig. Aztán átballagunk az út túloldalára, hogy megkapjuk a nagylánytól a letolást, hogy miért mentünk érte. De azért túléljük.

Megjegyzések

  1. Krisz2008. augusztus 24. 16:04

    Jó ég, ezek a svájciak tudnak valamit! Egy kétéves kiscsaj kenyeret süt magának fél kilenc és háromnegyed 12 között, majd meg is eszi és jól is lakik vele, mindezt úgy, hogy a kalásszal kezdi mint hozzávalóval. Tényleg nem vagyunk mi sehol!

    Krisz

    ui: :)))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sokkterápia

Mindig, amikor úgy érezzük, hogy olyan kis békésen-rendesen éldegélünk, jön egy kis sokk, hogy megtudjuk lehetne ez máshogy is. Legutóbb például az én kedves jó emberem szülői értekezletre ment a Noémi tanárnőjéhez, hogy egy jó óra múltán sokkos állapotban térjen haza. Kérdeztem: mi van? - csak a fejét rázta erőst a bárszekrényt stírölte, és csak ült a fotelban, csak ült. Gondolom szíverősítőre vágyakozott. De aztán belevágott: 15 év! 15 évvel fiatalabb nálam a Noémi új osztályfőnöke! Ez az első munkahelye! -Drágám, ne izgasd magad, valahol neki is el kell kezdeni. Aztán persze még kiderült, hogy azért nem teljesen hülyék az iskolában sem, kapott egy idős tanerőt mentornak, aki figyeli a munkáját és akitől tanácsot kérhet. Egyenlőre örülünk, mert lelkes kis tanerő, és igyekszik a gyerekekbe is lelkesedést önteni.  Na de ezzel még nem volt vége.......... Péter csak a fejét rázta. Mint 5 perccel később kiderült, a szülők egy része reklamált, hogy kevés a házi (azóta több is lett), meg ho...
További információk

Az ima ereje

Bizonyított tény, hogy az ima mindenre jó. Meggyógyítja a beteget, összekovácsol, és elköltözteti a rossz szomszédot. Nekem legalábbis megtette. Volt itt ugye az a zenélő csapat, akiktől nem tudtunk éjjelente aludni. Na, a tegnapi nappal ünnepélyesen elköltöztek. Nincs többé zene, köszönöm. Jókedvemben táncra tudnék perdülni! Zene nélkül, csak úgy.... mert aki igazán hisz, annak minden sikerül!
További információk

A csoda maga

Szorgos kishangya lévén, nagy bőszen porszívóztam, amikor is csöngettek. Én is meglepődtem, hogy meghallottam, hát még a csöngető. Be se akart jönni, de aztán mégis úgy döntött, nem hagyja a ház előtt azt a cuki kis csomagot, amit hozott. Naná, hogy az epekedve várt csilli-villi laptopom érkezett meg. Nem mertem hozzáérni Péter hazaérkezéséig. Valahogy ez kettesben jobb érzés. És most itt ülök a Tégla gépénél a hős billentyűbetyár pedig installál. Ha három napon belül nem lesz új bejegyzés, tudjátok, hogy éhségsztájkba kezdtem a birtokjogom megszerzéséért. :)))))
További információk