Első nap az iskolában

Na tessék... még 32 sem vagyok, de már elindultam a szellemi lejtőn. Még csak ( dehogy is, MÁR) 4 és fél éves a lányom és már iskolába küldeném. Na, akkor elölről........ khmmm....... Az első nap az oviban.......ugye milyen nagy ez a lejtő. Már másfél éve jár magyar oviba!!! Na akkor utoljára..... Az első napunk a svájci, állami oviban. Megint nem jó. Csak másfél óra volt. Tehát függöny.. ééésss:

Noémi első másfél órája a svájci állami oviban. (Navégre)

Szóval, az úgy volt, hogy itt a gyerekeket meghívják, még jóval a szezon kezdete előtt, hogy menjenek és nézzék meg a leendő ovijukat, ismerkedjenek meg az óvónénikkel és a leendő csoporttársakkal. Mondjuk ez nem egy lehetetlen feladat, mivel kb nyolcan lesznek egy csoportban. Két óvónénivel. Ez azért elég barátságos, nem?? Tehát elmentünk. És mivel Lolit nem akartam senkire sem hagyni, ő is jött velünk. Tömören: Őkelme mindenben benne lett volna szemben két oviskorú kisgyerekkel. De haladjunk sorban. Azt írták, hogy az egész 13:40-től, 15:35-ig fog tartani. Én ezen jót szórakoztam, mert nem hittem el ez a 15:35-öt. A helyzet az, hogy nagyon pontosak voltak. Effektíve 13:40-kor nyílt ki az ovi ajtaja, ott egyenként üdvözölték a gyerekeket, majd pontosan 15:35-kor köszöntek el tőlünk. Persze volt olyan, akire CSAK 15:36-kor került sor, hát akkor ő így járt.... Jól megtervezett volt az egész. Noémi zokszó nélkül ült előttem a kisszéken. Gond csak Lolival volt, mert kijelentette, hogy: én is akajok oviba menni!! És mindenáron be akart ülni az ovisok közé. Kérték, hogy az első 10 percben ez ne legyen..... Hát elég nehezen viseltük azt a 10 percet. Maga az ovi szuper. Minden témájú játék van és a legtöbben az látszik, hogy a gyerekek saját készítése, illetve nekik, saját ízlésükre átalakítva. Volt bent két ágy, berendezve kórháznak. Még igazi infúzió is volt. Meg mindenféle diagnosztikai eszközök. itt aztán lehet doktorosat játszani. Loli persze azonnal be akart feküdni a "kórházba". Noémi vagy 5 percig csak próbálta felmérni a lehetőségeket, de nem nagyon tudott betelni a látvánnyal. Leginkább az egyik sarok kötötte le a figyelmét, ahol kb 20 -féle színű festék volt, ecsetekkel, meg állvánnyal. Vajon miért????

Aztán a gyerekek feladatot kaptak, a felnőttek pedig kivonultak. Loli előbb kijött velem, de mikor rájött, hogy itt az égvilágon semmi sem fog történni, szó nélkül visszament a terembe és bezárta maga után az ajtót. Kis édes. Némi elvégzett minden feladatot, amit kellett és teljesen vidáman köszönt el. Nagyon boldog persze attól lett, hogy minden gyerek kapott ajándékba fényvisszaverő "mellényt", amit viselni kell oviba menet. Még nem is mondtam, hogy az ovi a vonatmegállónál van, a patak parton. Ha nagyon vánszorgunk, akkor 10 perc, ha Noémi bicajjal megy, akkor 3. Merthogy most nagyon bicajozik a pedál nélküli bringájával. Már nagyon ügyes, akár húsz métert is gurul felhúzott lábakkal, egyensúlyozva. Sőt, az is előfordult, hogy nagyot esett és nem balhézott, hanem gyorsan visszaült. Meg is beszélték apával, hogy akkor Apa is megy a saját bicajával, így lesz igazán nagy a móka.

Loli is beírattuk egy spielgruppépa, de nem oda, ahová a Noémi járt eddig, hanem a vonatmegállónál lévő piros épületbe. Montessori elveket követő intézmény, ami azt jelenti, hogy minden játék natúr. Vagyis fából van, vagy szövet (rongybaba) sehol semmi műanyag, viszont sok a termés. Toboz, makk és egyebek. Nem fog kelleni neki tízórait csomagolni, ami egész üdítő. Ugyanis maguknak fognak készíteni. Lesz kenyérsütés, almás lepény készítés és ilyenek. Loli is volt ilyen nyílt napon ( vagyis az egész család volt) és hát mindkettőjüknek nagyon tetszett. Noémi kijelentette, hogy ő is ide akar járni. Mostmár persze a saját ovijába.... kicsit nehéz lesz még ez az utolsó 5 alkalom a spielgruppéban....

Itt is beköszöntött a kánikula, a teljes vasárnapot pancsolással töltöttük. Kora délutánig a strandon voltunk, aztán átmentünk Paulináékhoz slambucot főzni, és hát ott is volt medence. Mondanom sem kell, este nem nagyon kellett a gyerekeket altatni. Másfél frank egy kiló dinnye, és még nem kezdtük el a dinnyézést. Tavaly is ennyi volt és ráadásul a töröknél (vagy albán, ki tudja?) egész jókat lehet kapni. Persze nem akkorákat, mint otthon. Az elmúlt pár hétben, míg drága férjem írói vénáját próbálgatta, történt velünk egy s más, de azt hiszem most nincs lelkierőm leírni...... na jó.... rádumáltatok. Azt hiszem még nem sokat írtam a franciaországi kirándulásról. Kicsit olyan volt, mint mikor gyerekkoromban elmentünk a balatoni szoc üdülőbe. Ott is magunkra (meg a szomszédokra) főztünk és mindemellett igyekeztünk jól érezni magunkat. Szóval alapvetően itt is a szüleim főztek, nagyon hősiesen, 33 emberre. Mama elkészített 5 (!!!) fazék, nagy népszerűségnek örvendő töltött káposztát. Jó sok tejföllel, sok paradicsommal. Papa pedig hozta formáját az utánozhatatlan slambuccal. Ez a hortobágyi parasztétel annyira bejött egyeseknek, hogy volt, aki kinyalta a bográcsot is. Szerveztünk a gyerekeknek kincskeresést, amihez írtam fejtörőket, amiket persze elrejtettünk. A megtalált fejtörő irányította tovább a gyerekeket a következő fejtörő közelébe, hogy a 10. állomásnál megtalálják a kincset. A lányoknak korona volt, a fiúknak lovagos játék. Persze egész nap abban parádéztak illetve azzal játszottak. Cipike hősiesen, komoly sérülései ellenére játszott minden elébe kerülő gyerekkel, olyannyira, hogy több családtól is kapott állásajánlatot. Konklúzió: a szüleim jó eladható szakácsok, az unokahúgom eladható bébiszitter, a férjem eladható fotós...... csak én nem vagyok jó semmire????.... végül is ezt a sok jól eladható embert, mind én vittem oda..... akkor én leszek a ........rabszolga kereskedő!