Egy taxis emlékiratai
Taxis lettem. Na nem azért mert vadidegeneket hurcolászok a kocsimban és nem is azért, mert ismerem a várost mint a tenyeremet. Hanem mert úgy nézek ki, mint egy pesti taxis június közepén. Ja. Pólóvonalig le van sülve a bal karom. És ha már így történt, hát lesüttettem a másikat is. Fő a harmónia. Vagy a szinkron.... vagy a .... mi is?? Szóval ebből is láthatjátok, hogy itt elég jó az idő. Sűrű bocsánatkérések közepette és persze szemlesütve mondom csak el, hogy a múlt héten egy gyors vizit erejéig hazaugrottunk. A lányaink koszorúslányok voltak egy esküvőn és még persze villámgyorsan beugrottunk: fodrászhoz, optikushoz, könyvesboltba, cipőpoltba, fogorvoshoz, kozmetikushoz, beszéltünk a védőnőnkkel és átadtuk az unokákat megőrzésre a nagyszülőknek. Már amíg mindezeket intéztük. Meg persze az esküvő. Akkor most beszámolok: 1....2....3....
A lányok a kedvencei az "ismerős gyereke" kategóriában az ifjú párnak, így hát nagyon természetesnek vettük a felkérést, olyannyira, hogy még a lányok sem mutatták semmi jelét annak, hogy meg szeretnének szeppenni a tömegtől. Az eredeti forgatókönyv így szólt: Loli -Dani - Noémi kézenfogva az ifjú pár előtt bevonulnak, majd leülnek. Az Ave Maria felhangzásakor Dani a "gyűrűhordó" kis párnán odaviszi a gyűrűket és kész. Ennyi, lehet meghajolni. Nos a gépezetbe az első homkszem akkor került, amikor az utcán várakozás közben a párnáról elgurult az egyik gyűrű. Nem tudom, hogy ez mit jelent, de mivel az ifjú pár már 10 éve együtt van, talán elhihetjük, hogy jól meggondolták. Aztán beálltak a vonuláshoz. Elöl a gyerekek, mögöttük az Atya jobbján a vőlegény, balján a menyasszony. És indulás. Csakhogy a templom bejárata relatíve messze volt ettől a kiindulási ponttól és pontosan bekövetkezett az amit vártam. A gyereksereg elemeire szakadt és Noémi eljátszotta a sértődött hercegnőt, aki nem fogja senki kezét, csak egyedül vonul a csokorral. Sikerült meggyőzni, hogy gyorsabban menjen, mert az Atya letapossa a sarkát, és fogja a Dani kezét. Kiegyeztek a közös párna vivésben. Eközben Loli elöl állt egyedül. Oldalt mellette maradtam, mert néha rájön egy szégyellősségi roham és akkor csak ölben..... Szóval már indult volna, amikor odasúgtam neki: Várdd meg az orgonaszót, aztán megkeressük a többieket.
Felcsendült a zene, Loli megindult és jó hangosan kiabált: Hol vagytok többiek???? Hol vagytok többiek??? Én minden porcikámmal azt reméltem, hogy az orgonaszótól nem hallatszik semmi, de a padok eleljén ülők feltűnően vidámak lettek miután Loli elhaladt előttük. Dani és Némi minden teketória nélkül jöttek Loli mögött. Na eddig jó. Leültünk. A gyerekek igyekeztek lemásolni a felnőttek mozgását, így kis fázis késéssel vetettek kereszteket meg álltak fel és ültek le. Aztán elgurult még egy gyűrű. Nem lehetett eltéveszteni a hangot, fémes csörrenés és a gurulás hangja. Szerencsére nem ment messzire. Most aztán jó erősen visszakötöztem a párnára és rászóltam a gyűrűre: maradj veszteg. Dani azt hitte neki mondom, és egy darabig dermedten ült. Megsimogattam a térdét és mondtam, hogy nem Ő, a gyűrű. Ettől kicsit megnyugodott. Közben kitalálták, hogy Némi is szeretné vinni a párnát így kiegyeztünk egy közös párna vivésben. Felharsant az orgona, a gyerekek méltóságteljes, lassú léptekkel odamentek. Némi a lépcsőre állt, Dani egy fokkal lejjebb, így volt a fejük egy vonalban (micsoda lovag). És vártak. Ez egy hosszú zenemű. Eközben Loli konstatálta, hogy a többiek elmentek, így felpattant és egy hangos: én is akajok! felkiálltással elindult feléjük. Csakhogy eközben bíztatóan rámosolyodott a pap. Ettől a gyerek annyira megszeppent, hogy inkább a Petya lábához ment. Ott rájött, hogy nem ide indult, így mégis a tesó felé vette az irányt. Megállt a legfelső lépcsőfokon (3 volt) Noémi és Dani mögött és körülnézett. Nem jó, így egy fokot lejjebb lépett. Megint körülnézett. Gyorsan összekulcsolta a kezét, mintha imádkozna. Sanda oldalpillantás rám. Odasuttogtam: Ügyes vagy, maradj ott!
Erre odaszólt: Nem akajok! És morcos arcal visszavonult hozzám. Innen már gyerekjáték volt minden. Azt leszámítva, hogy vacsora közben Lola minden fogás után közölte, hogy Ő elmegy, de egy mondattal mindig meg tudtam győzni: maradj még, hoznak még több kaját. Rávágta: Akkor jó. Fél tíz után hazavittük és a nagyszülőkre bíztuk őket mi magunk pedig visszamentünk bulizni. 4 után értünk haza..... jó kis buli volt, nem gondoljátok??
A lányok a kedvencei az "ismerős gyereke" kategóriában az ifjú párnak, így hát nagyon természetesnek vettük a felkérést, olyannyira, hogy még a lányok sem mutatták semmi jelét annak, hogy meg szeretnének szeppenni a tömegtől. Az eredeti forgatókönyv így szólt: Loli -Dani - Noémi kézenfogva az ifjú pár előtt bevonulnak, majd leülnek. Az Ave Maria felhangzásakor Dani a "gyűrűhordó" kis párnán odaviszi a gyűrűket és kész. Ennyi, lehet meghajolni. Nos a gépezetbe az első homkszem akkor került, amikor az utcán várakozás közben a párnáról elgurult az egyik gyűrű. Nem tudom, hogy ez mit jelent, de mivel az ifjú pár már 10 éve együtt van, talán elhihetjük, hogy jól meggondolták. Aztán beálltak a vonuláshoz. Elöl a gyerekek, mögöttük az Atya jobbján a vőlegény, balján a menyasszony. És indulás. Csakhogy a templom bejárata relatíve messze volt ettől a kiindulási ponttól és pontosan bekövetkezett az amit vártam. A gyereksereg elemeire szakadt és Noémi eljátszotta a sértődött hercegnőt, aki nem fogja senki kezét, csak egyedül vonul a csokorral. Sikerült meggyőzni, hogy gyorsabban menjen, mert az Atya letapossa a sarkát, és fogja a Dani kezét. Kiegyeztek a közös párna vivésben. Eközben Loli elöl állt egyedül. Oldalt mellette maradtam, mert néha rájön egy szégyellősségi roham és akkor csak ölben..... Szóval már indult volna, amikor odasúgtam neki: Várdd meg az orgonaszót, aztán megkeressük a többieket.
Felcsendült a zene, Loli megindult és jó hangosan kiabált: Hol vagytok többiek???? Hol vagytok többiek??? Én minden porcikámmal azt reméltem, hogy az orgonaszótól nem hallatszik semmi, de a padok eleljén ülők feltűnően vidámak lettek miután Loli elhaladt előttük. Dani és Némi minden teketória nélkül jöttek Loli mögött. Na eddig jó. Leültünk. A gyerekek igyekeztek lemásolni a felnőttek mozgását, így kis fázis késéssel vetettek kereszteket meg álltak fel és ültek le. Aztán elgurult még egy gyűrű. Nem lehetett eltéveszteni a hangot, fémes csörrenés és a gurulás hangja. Szerencsére nem ment messzire. Most aztán jó erősen visszakötöztem a párnára és rászóltam a gyűrűre: maradj veszteg. Dani azt hitte neki mondom, és egy darabig dermedten ült. Megsimogattam a térdét és mondtam, hogy nem Ő, a gyűrű. Ettől kicsit megnyugodott. Közben kitalálták, hogy Némi is szeretné vinni a párnát így kiegyeztünk egy közös párna vivésben. Felharsant az orgona, a gyerekek méltóságteljes, lassú léptekkel odamentek. Némi a lépcsőre állt, Dani egy fokkal lejjebb, így volt a fejük egy vonalban (micsoda lovag). És vártak. Ez egy hosszú zenemű. Eközben Loli konstatálta, hogy a többiek elmentek, így felpattant és egy hangos: én is akajok! felkiálltással elindult feléjük. Csakhogy eközben bíztatóan rámosolyodott a pap. Ettől a gyerek annyira megszeppent, hogy inkább a Petya lábához ment. Ott rájött, hogy nem ide indult, így mégis a tesó felé vette az irányt. Megállt a legfelső lépcsőfokon (3 volt) Noémi és Dani mögött és körülnézett. Nem jó, így egy fokot lejjebb lépett. Megint körülnézett. Gyorsan összekulcsolta a kezét, mintha imádkozna. Sanda oldalpillantás rám. Odasuttogtam: Ügyes vagy, maradj ott!
Erre odaszólt: Nem akajok! És morcos arcal visszavonult hozzám. Innen már gyerekjáték volt minden. Azt leszámítva, hogy vacsora közben Lola minden fogás után közölte, hogy Ő elmegy, de egy mondattal mindig meg tudtam győzni: maradj még, hoznak még több kaját. Rávágta: Akkor jó. Fél tíz után hazavittük és a nagyszülőkre bíztuk őket mi magunk pedig visszamentünk bulizni. 4 után értünk haza..... jó kis buli volt, nem gondoljátok??
Megjegyzések
Megjegyzés küldése