Megázva
Az úgy volt, hogy ma reggel Péter meglepő korán távozott, mivel céges rendezvényen leledzik, így a nagylányt nekem kellett a spielgruppéba vinni, amíg Lolira a Marica vigyázott. Ez így rendben is volna, semmi szokatlan nincs. Csakhogy: csöpörög az eső. Nem nagy buli, de megéri felvenni a vízálló cuccot. Ennek örömére féltávtól a Nagylányt a hátamon vittem és úgy futottam vele, mert olyan sokáig "tocsogott a locs-pocsban" - ahogy drága férjem mondta megboldogult gyermekkorában egyszer. Vagy volt a másik lehetőség, hogy elkésünk. Tudom, rosszul választottam, de nem szeretek késni. Így persze enyhén szólva lefőttem, mire oda értünk, arról sem beszélve, hogy már mindenki bent ült, és ilyenkor Némi nem szeret oda menni. Ma sem. Azért egy szőrös állatka maradásra bírta.
Mivel pólusaimon a józan ítélőképességem is kipárolgott, elhatároztuk Lolival, hogy gyalog megyünk a nagylányért, sőt Loli továbblépett: motor. Kerítettem egy darab kötelet, hogy legalább húzni tudjam. Még jó, hogy így történt, mert bár nem ült rá, de legalább nem kellett a motort cipelnem. Viszont a Loli belevaló, végig gyalogolta a távot, kivéve, azt a részt, ahonnan futva a nyakamban vittem, különben elkésünk. Nem tudom, hogy ez hogy alakulhatott így, hiszen már negyed 11-kor elindultunk. Sebaj, jó is másodjára lefőni. És miközben a csizmát húztuk, az eső olyan igazán elkezdett szakadni. Nem baj, nem vagyunk mi nyulak felkiálltás közepette nekiindultunk. Nos a gyerekek nem nyulak, csak én, mert nekem nincs vízálló cuccom. Tudjátok milyen ronggyá ázni? Szerintem nem! A nyakam körül ebihalak kezdtek úszkálni, annyira átáztam. Persze a pupákok remekül érezték magukat, hatalmasakat ugráltak minden pocsiban. Csak közben belőlem eredt a Duna. Elég az hozzá, hogy miután hazaértünk, kiterítettem a tisztaruhát megengedtem a fürdővizemet. Aztán persze könyörögtem egy sort a két kis pucérnak, hogy ugyan szorítsanak már nekem is egy kis helyet ott. Hát nehezen, de sikerült. Jól kiáztattuk magunkat, mert ugye az utcán nem sikerült, és szárítkozás után még a csajok haját is levágtam. Persze nem mindet, csak a frufrut.
Jelenleg hulla vagyok, mert az ebihalak már mászni is tudnak és mind a vállamra ültek.... lehet, hogy mennem kellene aludni???
Mivel pólusaimon a józan ítélőképességem is kipárolgott, elhatároztuk Lolival, hogy gyalog megyünk a nagylányért, sőt Loli továbblépett: motor. Kerítettem egy darab kötelet, hogy legalább húzni tudjam. Még jó, hogy így történt, mert bár nem ült rá, de legalább nem kellett a motort cipelnem. Viszont a Loli belevaló, végig gyalogolta a távot, kivéve, azt a részt, ahonnan futva a nyakamban vittem, különben elkésünk. Nem tudom, hogy ez hogy alakulhatott így, hiszen már negyed 11-kor elindultunk. Sebaj, jó is másodjára lefőni. És miközben a csizmát húztuk, az eső olyan igazán elkezdett szakadni. Nem baj, nem vagyunk mi nyulak felkiálltás közepette nekiindultunk. Nos a gyerekek nem nyulak, csak én, mert nekem nincs vízálló cuccom. Tudjátok milyen ronggyá ázni? Szerintem nem! A nyakam körül ebihalak kezdtek úszkálni, annyira átáztam. Persze a pupákok remekül érezték magukat, hatalmasakat ugráltak minden pocsiban. Csak közben belőlem eredt a Duna. Elég az hozzá, hogy miután hazaértünk, kiterítettem a tisztaruhát megengedtem a fürdővizemet. Aztán persze könyörögtem egy sort a két kis pucérnak, hogy ugyan szorítsanak már nekem is egy kis helyet ott. Hát nehezen, de sikerült. Jól kiáztattuk magunkat, mert ugye az utcán nem sikerült, és szárítkozás után még a csajok haját is levágtam. Persze nem mindet, csak a frufrut.
Jelenleg hulla vagyok, mert az ebihalak már mászni is tudnak és mind a vállamra ültek.... lehet, hogy mennem kellene aludni???
Megjegyzések
Megjegyzés küldése