Kalandorok

A Jóisten kegyelméből két kis kalandor színesíti mindennapjainkat. Nem olyan nagyot akaró, csélcsap kalandorok ők, de azért megtesznek mindent, hogy ne múljon el nap egy kis kaland nélkül. Például, na itt van például ez is: Kimegyek a lakásból a postaláldához. (ha kimegyek, jó hangosan mondom, hogy hová, mennyi időre megyek, és hogy mikor fogok visszajönni. Pl: Kimegyek a postaládához, mingyárt jövök, egy perc és itt vagyok! - a szerk)
Találok a postaládában egynéhány érdekes szórólapot, és sajnos megvan az a rossz tulajdonságom, hogy a leveleket már a postaláda előtt állva kinyitom. Így esett, hogy nem olyan vilámgyorsan baktattam vissza a lakásba - végülis nem tombolt kint orkán és nem szakadt az eső sem, akkor meg minek az a nagy rohanás!
Szóval megyek be. Néma csönd. Jó jel, akkor együtt rosszalkodnak. Nézegetem a reklámújságot és az egyik címlapjáról egy jólfésült néni mosolyog rám. Erről azonnal eszembe jut, hogy én még nem fésülködtem. A másik, ami azonnal eszembe jut, az az, hogy a gyerekek az előző nap annektálták a fésűmet és az most a gyerekek fűrdőszobájában lakozik. Hát, Istenem, akkor arra veszem az irányt, végül is nem olyan nagy kitérő, mivel a két fürdőszoba egymás mellett, szoros szimbiózisban él. Na akkor bemegyek, fölkapcsolom a lámpát........és nem történik semmi!!! No azt a hétszerbeprogramozott Árgyélusát neki! Pont most kell elromlani! Se másik fénycsövem, se kedvem, se humorom, se időm erre! Éppen hajat akarok fésülni, és ez amilyen ritkán jut eszembe, jobb ha senki sem tántorít el! Ekkor a szemem sarkából mozgást érzékelek. Nagyon fejlett vadász ösztönömmel, ezen pillantás alatt felmérem a prédát. Majd elgondolkodok azon, hogy bizti jól láttam??! Meg kell bizonyosodnom! Loli gyere csak! Loli hangos NEM felkiáltás közepette átszalad a lakáson TÖK PUCÉRAN. Ajaj. Ez a gyerek mániákus pucérkodó. Az lakásban fellelhető összes baba meztelenül fetreng a polcon, mert ha elvetemült módon fel merem öltözteti őket, Lolitól jó kis dorgálást kapok, majd szépen mindenkit visszavetkőztet. Szóval pucéran balra el. Na akkor beindultak a fogaskerekek: 1) a Loli pucér, ergo van valahol a lakásban egy talán műsoros pelenka, nem beszélve azokról a dolgokról, amikre esetleg azóta ráült. 2) elszaladván nem láttam kaki nyomait, ergo csak szórakozásból pucérkodik, ez esetben pedig biztosan volt a wc-n pisilni (hangos KAKI felkiáltás közepette). 3) ha a wc-n volt, akkor minden, amit a wc ülőkéről elér, az szabad préda neki, ergo valahol van egy lámpa kapcsoló, amit elér. BINGO. A tükör alatt van egy kapcsoló, amivel ki lehet kapcsolni a lámpákat az ajtónál lévő kapcsolótól függetlenül. ÉS TÉNYLEG. Le volt kapcsolva. Katt és Tráttáttáttááá: lőn világosság. Aztán meg kergethetem vagy félórát, hogy felöltözzön, amit nagyon nem akar, de hát ez van.
Vagy másik példa. Na igen, tessék, például: Baba börze, svájci módra. Noémi természetesen nem akar a gyerekmegörzőben maradni Lolival és Philippel, hanem velem akar jönni. Ám legyen, de előtte megesketem, hogy fogja a ruhám sarkát és szépen mellettem marad. Araszolgatunk az asztalok között, amikor is felsikít. Mit felsikít, az csak egy hang, amit viszont ő produkált, az a legtökéletesebb művészi megragadása a vágyakozó tekintet, sóvárgó arckifejezés és a csillogó szemek komplex színészi feladatának. Az imádat tárgya egy pár ezüst ( szigorúan csillogós), lábszár behálózós, selyemszalagos báli cipő. Nem mondom tényleg klassz volt. DE 31-es. Némi pedig jelenleg 26-os lábakon tipeg. Drágám, ez neked még nagy! N: nem baj, azt hiszem, majd gyorsan belenövök! A lányok úgyis gyorsan nőnek, anya!
Na igen, pláne, ha egy ilyen cipőbe kell bebújni. Nem akarom hosszasan ecsetelni azt a negyedórát, amit a börzén töltöttünk, de röviden összefoglalva: rózsaszín rulez! Minden , ami kellően rózsaszín, az Noémi szerint jöhet, a többi, bármilyen bájos is: pfújjj.
Szerintetek kiírjuk az ajtóra: Kaland súlytotta övezet, vagy legyen inkább a Kalandorok kíméljenek????